Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

218 1605. szám. mást szolgáltató rendelkezik-e az írni és olvasni tudásnak a törvényjavaslat által megkívánt mértékével. Ily kétség esetében a számlálólap önként érthetőleg nem szolgálhat alapul az írni és olvasni tudás vélelmezésére. Magában véve azonban az, hogy a számlálólapnak sajátkezű kitöltését aggálytalan esetekben az írni és olvasni tudás vélelmének alapjául el kell fogadni, a tör vényjavaslatnak oly rendelkezése, amely az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt való igazolását legtöbbször mellőzhetővé fogja tenni. 8. pont. Az 1913 : XIV t.-e. 61. §-a elfogadta az írni és olvasni tudás igazolására azokat a bizonyítványokat, amelyeket az Országos Közművelődési Tanács által az írni és olvasni tudás elsajátítása céljából felnőttek számára rendezett tanfolyamok sikeres elvégzéséről állítanak ki. Minthogy a gyakorlat azt igazolta, hogy e tanfolyamok a kultúra terjedésének nagy előnyére céljuknak teljesen megfelelnek, a törvényjavaslat az 1913 : XIV. t.-cikk e rendelkezését átvette. 9. pont. Jóllehet az írni és olvasni tudásra nézve 1-8. pontokban felsorolt vélelmek már igen szűkre szorítják azoknak a személyeknek a körét, akik az írni és olvasni tudást választójogi célra vizsgaszerűen kénytelenek igazolni, a törvényjavaslat mégis módot akar nyújtani arra, hogy az írni ós olvasni tudást — ugyanúgy, mint az 1913 : XIV. t.-c. 51. §-a szerint — necsak a: összeíró küldöttség előtt lehessen alakszerűén igazolni. Erre a célra a törvényjavaslat azokat a bizottságokat jelöli meg, amelyek az elemi népiskola negyedik osztályának megfelelő képzettség igazolása végett is a törvényjavaslat 22. §-a értelmében alakulnak. E bizottságok ugyanis különösen alkalmasnak mutatkoznak az írni és olvasni tudás igazolásának szervéül, egyrészt alakításuk módjánál fogva, másrészt mivel minden törvényhatósági joggal felruházott városban és minden vármegyei törvényhatóság székhelyén, végül ott, ahol tanfelügyelői kirendeltség van, állandóan és ezenfelül minden rendezett tanácsú városban, minden nagyközségben és minden körjegyzői székhelyen évenkint legalább egyízben működnek. Az a körülmény, hog\

r a fennebb ismertetett 1—9. pontokban felsorolt személyekre nézve az írni és olvasni tudás kellékének fenforgását vélelmezni kell és ehhez képest tőlük e kellók igazolását nem kell megkívánni, nem jelenti egyúttal azt, hogy e személyeknek a névjegyzékbe való felvételét ne lehetne mellőzni azon az alapon, hogy írni és olvasni nem tudnak. Ugyanis a törvényjavaslat 63. §-a, amely az írni és olvasni tudásra nézve felállított vélelmek hatályát szabályozza, kifejezetten is kimondja, hogy azokat a személyeket, akikre nézve az írni és olvasni tudás kellékének fenforgását a 20. <. érteiméi»< ezni kell, ha akár a számlálólapon szolgáltatott vallomás, akár ( nyilvánvaló adatok szerint írni és olvasni nem tudnak, zék tervezetébe felvenni nem lehet. Ezenfelül a 63. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettek szerint az 1—9. pontokban felsorolt vélelmek nem akadályai annak sem, hogy az ideiglenes névjegyzékbe ily vél« lem alapján felvett egyénre néz\e az ideiglenes névjegyzék ellen használt jogorvoslat útján igazoltassék, hogy írni és olvasni nem tud. A 20. §. 5.bekezdésének 1 — 9. pontjaiban az írni és olvasni tudás kellékének igazolására vonatkozólag foglalt rendelkezések általában férfiakra és nőkre nézve egyaránt alkalmazást nyernek. A nők tekintetében különleges rendelkezés annyiban mutatkozik indokoltnak, amennyiben a 12. §. 1. és 3. pontjában meghatározott jogcímek (a polgári iskola negyedik osztályának sikeres el•lalmi vagy művészeti egyesületben vag}* társulat-