Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 217 4. pont. A 4. pont alapján azok lesznek az írni és olvasni tudás igazolása alól felmentve, akik iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űznek vagy kereskedést folytatnak. Iparűzése vagy kereskedés folytatása általában oly fokú képzettséget tételez fel, amely mellett az írni és olvasni tudást megnyugvással lehet vélelmezni. Támpontot nyújt erre a statisztika is, amelynek adatai szerint az önálló ipart űzőknek és kereskedést folytatóknak csak csekély százaléka analfabéta. 5. pont Ugyanazok a szempontok, amelyek az iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űzőknek vagy kereskedést folytatóknak az irai ós olvasni tudás igazolása alól való felmentése mellett -szólanak, nagy részben indokolják e kedvezmény megadását azokra nézve is, akik ipari üzlet vagy vállalat Jcőrében állandóan alkalmazva vannak. A statisztika a lakosság ezen körében is aránylag igen csekély számú analfabétát mutat ki. A törvényjavaslat azonban különlegesen gondoskodik arról, hogy a választók összeírása során az ipari üzlet vagy vállalat körében alkalmazottak közül kitűnjenek azok, akik írni és olvasni nyilvánvalóan nem tudnak és akik ez okból természetesen nem részesülhetnek a szóban levő vélelem kedvezményében. Ezt a célt szolgálja nevezetesen az ipari alkalmazottakra vonatkozólag a törvényjavaslat 26. §-ában előírt évenkint ismétlődő külön bejelentés, amelyek során az ipari alkalmazottak a munkaadó vagy megbízottjának ellenőrzése mellett sajátkezüleg kötelesek a jelentkezőlapot kitölteni. Mindazok, akik a jelentkezőíap tanúsága szerint írni nem tudnak, természetesen nem kerülhetnek be a választók névjegyzékébe. 6. pont. A törvényjavaslat rendelkezése folytán hatóságok, közhivatalok ós nyilvános jellegű intézmények számos esetben lesznek arra kötelezve, hogy bizonyos személyekről a választók összeírásának céljára adatokat szolgáltassanak. Ezen adatok az írni és olvasni tudás fenforgására is ki fognak terjedni, mindazokban az esetekben, amikor a hatóságnak, közhivatalnak vagy nyilvános jellegű intézménynek megbízható adatai lehetnek arról, vájjon az illető egyének írni és olvasni tudnak-e. Minthogy a törvényjavaslat (65. §.) általában azon az állásponton van, hogy az összeíró küldöttségek a hivatalos adatokat mindaddig valónak kötelesek tekinteni, amíg azoknak helyességét akár általuk tartott nyomozás,, akár egyébként rendelkezésre álló adat meg nem dönti, indokolt, hogy e szabály az írni ós olvasni tudás kellékének fenforgására nézve közölt ily adat tekintetében is alkalmazást nyerjen és az írni és olvasni tudás kellékének igazolása alól fel legyenek mentve azok, akik hatóságtól, közhivataltól vagy nyilvános jellegű intézménytől eredő adat szerint Írni és olvasni tudnak. 7. pont. A törvényjavaslat 54. §-a szerint az összeírás előkészítése céljára az életüknek huszonharmadik évét betöltött férfiak évenkint vallomást-kötelesek szolgáltatni azokról az adatokról, amelyek annak megállapítására szükségesek, vájjon választójoguk van-e. E vallomásnak szolgáltatása a számlálólapnak sajátkezű kitöltése útján történik, azok helyett pedig, akik írni nem tudnak vagy a számlálólapot testi fogyatkozás miatt vagy más okból sajátkezüleg kitölteni nem képesek, a számlálólapot a hatóság közegei töltik ki, amikor is meg kell említeni, hogy a számlálólap sajátkezű kitöltése mily okból maradt el. A számlálólap sajátkezű kitöltése rendszerint kellőkép igazolja azt, hogy az illető írni és olvasni tud. Azonban természetesen nincs kizárva, hogy olyankor is, amikor a számlálólap kitöltése mint a vallomást szolgáltató sajátkezű írása jelentkezik, kétség merül fel abban az irányban, hogy a kitöltés magától a vallomást szolgáltatótnl származik-e vagy hogy a valloFőrcndi iromány. XXV. 1910—1915. 2*
