Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1400

|;;| I loo. száni. nagyatyánk, néhai Ferencz József Császár és Királynak Rudolf trónörökös halála után életben maradt legidősebb testvéröccse Fenséges Károly Lajos Űr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, — végül pedig ennek elsőszülött fia Fenséges Ferencz Ferdinánd Űr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, aki a trónöröklésre hivatott egyenes leszármazók hátrahagyása nélkül költözött el az életből : mindezeknél fogva, • miután mélyen tisztelt ós forrón szeretett édesatyánk Fenséges Ottó Űr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, Fenséges Károly Lajos Úrnak másodszülött fia sincs már az élők között, a fent idézett 172-5. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösére szállott Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást és dicső Elődünk által Budapest székesfővárosunkba 1910. évi Szent Iván havának 21. napjára egybehívott országgyűlésen Magyarország ós társországaiból egybegyűlt főrendek- ós kép- \ viselőkhöz - a Mi kedvelt híveinkhez — 1916. évi Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon királyi Óhajtásunkat, hogy az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő megkoronáztatásunkra az előkészületek mielőbb megtótessenek. Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kívánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló világháborúban szerzett személyes tapasztalataink. Magyar szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király és Haza iránti önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a Király ós Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma ós az ezredéves alkotmány folytonossága ós egészséges működése alkotják. Magyarország és társországainak főrendéi ós képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni szintén óhajtván : jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő : 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; — az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; — Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok integritását ós országos alkotmányát. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésikig alkotandó s Általunk, mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikbon és záradékaikban úgy, amint ezeknek értelme és gyakorlata ;<