Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1400
1400. szám. 435 Király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni ; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szavakig: » in perpetuum facultatem«. Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s ii kebelükből valláskülömbsógre való tekintet nélkül választott ós megbízott világi személyek által őriztetni. « 3. Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek, és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, — ha az ausztriai főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű ősatyánk VI., illetőleg III. Károly ; utána dicsőült I. József ; végre : dicsőült I. Lipót Császárok és magyar Királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, — a királyválasztás ós koronázás előjoga az 1723. évi 1. ós 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós DalmátországokraJ s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében ós állapotában. 5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő : örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előrebocsátani, és arra az esküt letenni. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint ós öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; Ígérvén ós királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk ós bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, — amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk, ós megerősítjük. Aminek hitelére ós bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk ráfüggesztósóvel megerősítettük. Kelt Magyarországunk székesfővárosában Budapesten, Karácsony havának 28. napján, Urunk 1916. évében. (P. H.) KAROLY s. h. Gróf Tisza István s. k.« A királyi eskü szövege pedig a következő: »Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya stb., és Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, mint Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak Örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaiktó*
