Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1308

!Hi 1308. szám. 2*ik melléJdet a% 1308. számú iróniáit t/hoz. Indokolás a szeszadóra vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslathoz. Az 1915 : XV. t.-c. 6. §-ával jóváhagyott az az intézkedésem, amely lyel elrendeltem, bogy a szeszfőzdékben és szabadraktárakban mindenkor raktáron lévő szesz 1915. évi május hó 7. napjától fogva csak a pénzügyminister rendelkezésének megfelelő módon adható el s hogy az eladási árnak egy meghatározott összegét meghaladó része az államkincstárnak beszolgáltatandó, a gyakorlatban teljesen bevált. Az ezzel az intézkedéssel életbeléptetett rendszer a háború alatti igen gyorsan változó közgazdasági viszonyokkal számolva, a kincstárnak a szesz megadóztatásából mindenkor elérhető legmagasabb bevételt biztosítja, anélkül, hogy a fogyasztókra elviselhetlen terheket róna, vagy hogy a termelők jogos «érdekeit veszélyeztetné, mert amig egyrészt a termelési költségek fokozódása által nem indokolt áremelkedéseknek a kincstár részére való biztosítását teszi lehetővé, addig másrészt a termelőnek is kellő biztonságot nyújt a tekintetben, hogy üzleti érdekei, amelyek azonosak a kincstár pénzügyi érdekeivel, megfelelően ki lesznek elégíthetők. Ez a rendszer, amely a kincstári részesedésnek különböző nyers anyagok feldolgozása esetén különböző összegekkel való megállapítása által, — amint ez a folyó termelési időszakban a répát illetőleg történt — kiépíthető úgy, hogy az a tekintetbe jövő különböző közgazdasági érdekeknek is szolgálatában álljon, meggyőződésem szerint nemcsak a háború alatti és azt közvetlenül követő rendkívüli viszonyok között állja meg a helyét, hanem, különösen hazai viszonyainkat tekintve, igen alkalmasnak tartom ezt a háború utáni időkben is arra, hogy annak a segélyével oldjuk meg azokat a feladatokat, amelyek a szesz megadóztatása terén reánk várnak. E feladatok kétoldalúak. Egyrészt a pénzügyi helyzet minden kétséget kizáróan arra fog utalni bennünket, hogy a szesz megadóztatásából a lehető legnagyobb bevételt biztosítsuk az államkincstár számára, másrészt pedig annál a mélyreható jelentőségnél fogva, amelyet szesziparunk az ország legfontosabb termelési ágára, a mezőgazdaságra gyakorol, fokozottan keilend vigyáznunk arm, hogy a szeszadóból eredő állami bevételek fokozása iránti