Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.
Irományszámok - 1910-1194
76 1194. szám. A törvényjavaslat 2. §-ában foglalt felhatalmazás erre is módot kíván adni. Különösen az igazolványos altisztek azok, akiknek érdekében ily kivételes szabályokra szükség lesz. Az igazolványos altiszteknek az 1873 : II. törvénycikkben biztosított igénye bizonyos szolgálati állomások elnyerésére, valamint az az előny, amelyet az idézett törvény nekik a hivatali ós felvigyázói helyek betöltésénél biztosít, a törvény 17. §-a szerint megszűnik, illetőleg elenyészik: az életkor 45-ik évének betöltésével olyan szolgálati állomásokra nézve, amelyek az állampénztárból díjaztatnak, az életkor 37-ik évének betöltésével minden egyéb nem az állam által fizetett állomásokra nézve. Szerfelett méltánytalan volna, ha az az igazolványos altiszt, aki a közel másfél év óta tartó háború alatt a részére biztosított kedvezményt igénybe nem vehette azért, mert katonai vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálatot teljesített, az ilyen szolgálatot nem teljesítő társaival szemben rosszabb helyzetbe jutna és a korhatárnak időközben történt elértével a törvényes kedvezmény igénybevételétől végleg elesnék. A méltányosság megkívánja, hogy az ilyen altisztre nézve az az idő, amelyet katonai vagy azzal egy tekintet alá eső szolgálatban töltött, egészében vagy legalább részben az előbb említett életkoron túl is biztosítsa a törvényes kedvezményt. Hasonló helyzetben vannak azok az ügyvéd-helyettesek és az igazságügyi pályák jelöltjei a bírói és ügyvédi vizsga letétele után megkívánt két évi utólagos joggyakorlat tekintetében, ha a háború alatt katonai vagy azzal egy tekintet alá eső más szolgálatot teljesítettek vagy teljesítenek. Ezeknél is méltányosan gondoskodni kell arról, hogy az említett szolgálatban töltött idő egészen vagy bizonyos részében a két évi utólagos joggyakorlat idejébe beszámíttassék. Ez annál is inkább móltányos, mert a vizsgára bocsátáshoz megkívánt három évi joggyakorlatra nézve is törtónt ily intézkedés. Hasonló kivételes szabályok megállapításának szüksége azonban más irányokban is felmerülhet. Tekintettel erre, célszerűbbnek látszik az itt szóba jövő érdekek móltányos védelmét egész általánosságban a kormányra bízni. A 3. §-hoz. Az 1916 : XIII. t.-c. 5. §-a feljogosította a kormányt, hogy — amennyiben ez a háború következtében szükséges — a magasabb iskolai képzettsógkez kötött értelmiségi foglalkozásokra nézve a képesítési kellékek tekintetében kivételes kedvezményeket állapíthasson meg. A kormány ez alapon megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magasabb iskolai képzettséget feltételező pályákra készülő, hadbavonult ifjúságot tanulmányainak befejezésében ós a képesítés megszerzésében az önfeláldozóan teljesített katonai vagy ezzel egy tekintet alá eső más szolgálata az elháríthatatlan mértéken túl ne hátráltassa. Az idézett t.-c. 5. §-a nyomán haladva, a törvényjavaslat 3. §-a, lényegileg azonos méltányossági tekintetekből, kivételes kedvezmények megadását lehetővé kívánja tenni az ipari ós más gazdasági foglalkozások gyakorlásához megkívánt előfeltételek tekintetében is. A felhatalmazás alapján módjában lesz a kormánynak az ipar gyakorlását ós esetleg más gazdasági foglalkozást azok részére, akik a háborúban katonai vagy ezzel egy tekintet alá eső más szolgálatot teljesítettek
