Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.

Irományszámok - 1910-1192

1192. szám. 53 ségi, törvényhatósági és hitfelekezeti felső- és középfokú tanintézeti tanárok és polgári iskolai tanítók, az 1913. évi XL. t.-c határozmányai alá tartozó községi ós hitfelekezeti óvónők, a községi és körorvosok, az 1913. évi XVI. t.-c határozmányai alá tartozó községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók és tanítónők, a községi és körjegyzők ós a segédjegyzők, továbbá a rendszeresített állandó állásokat betöltő egyéb községi közigazgatási alkalmazottak is. Önként értetik, hogy a jelenleg javasolt rendelkezések csak a polgári alkalmazottakra terjednek ki, tehát nem vonatkoznak a katonai és az azokkal egy tekintet alá eső alkalmazottakra, akik illetményszabályaik értelmében a mozgósítás elrendelése óta külön javadalmazás (készültségi pótlék) élvezetében állanak. Ebből a körülményből folyik továbbá a javaslatnak az a rendelkezése is-, hogy azok az alkalmazottak, akik anélkül, hogy a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonultak volna, szolgálati beosztásukból folyólag a hadügyi tárca terhére állandó külön javadalmazást élveznek, a szóban forgó egyszeri segélyre igényt nem tarthatnak. Az engedélyezendő egyszeri segély mérve a 0 §. szerint az állami és a vármegyei alkalmazottaknál (az alább említendő kivételtől eltekintve), továbbá az államvasuti alkalmazottak A. és B. táblázatába tartozó alkalmazottaknál, valamint az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanároknál és polgári iskolai tanítóknál általában 20°/o ában lenne megállapítandó az alkalmazottat 1916. évi január hó 1-én tényleg megillető fizetés természetével biró illetmény (évi-, havi-, heti- vagy napidíj, bér vagy zsold) egy évre számított összegének. Az az alkalmazott tehát, akinek illetményei 1916. évi január 1-én bármely okból teljesen be vannak szüntetve, egyáltalán nem, az az alkalmazott pedig, aki 1916 évi január 1 én bármely okból illetményeinek csak egy részére tarthat igényt, illetményeinek csak eme része után számított segélyben lenne részesíthető. Az a körülmény, hogy az alkalmazottnak illetményei 1916. évi január l.-je után bármely okból emelkednek vagy csökkennek, az engedélyezendő egyszeri segély összegének utólagos felemelésére vagy leszállítására nem szolgálhatna alapul. Megjegyzem, bogy a segély összegének kiszámítására szolgáló s fent említett 20°/o-os kulcs mellett, a törvényjavaslat értelmében megfelelő minimumok is állapíttatnak meg és pedig 400 Kban a tisztviselők, tanárok, tanítók ós az azokkal egy tekintet alá eső alkalmazottak ós 200 Kban az altisztek és szolgák es az ezekhez hasonló mérvű illetmények élvezetében álló alkalmazottak részére. Az állami, valamint az 1913. évi XL. t.-c. határozmányai alá tartozó községi és hitfelekezeti óvónők, az állami kezelők (kezelőnők), valamint a posta, távirda és távbeszélőnél' alkalmazott kezelőnők, továbbá az állami és vármegyei (vármegyei közkórházi), valamint az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott dfjnokok részére engedélyezendő egyszeri segély mérve az egyöntetűség biztosítása céljából s ez alkalmazottak helyzetére való figyelemmel a 6. §. határozmányai szerint egyformán 300 koronában lenne megállapítandó. Ugyancsak az egyes alkalmazott által élvezett illetmények mérvére való tekintet nélkül egyforma összegű segély lenne engedélyezendő a községi és körorvosoknak, a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, továbbá a községi és körjegyzőknek (egyenként 400 K), azután a segédjegyzőknek (egyenkint 300 K), és a rendszeresített állandó állásokat betöltő egyéb községi közigazgatási alkalmazottaknak (egyenként 200 K).