Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1040

24 1040. szám. bözetre tarthasson igényt. A javaslat egyébiránt ennél csupán az állandó javadalmazással Összekötött köztisztviselői állásokat kívánja tekintetbe venni, az ideiglenes jellegű vagy a köztisztviselői állásnak nem minősíthető alsóbb­rendű hivatali (díjnoki) vagy más állásokat e részben nem veszi számba. Hogy az állami nyugdíj mellett a törvényhatósági nyugdíjra is tekintettel van, ez magyarázatát abban találja, hogy az állam a törvényhatóságok szükségleteinek fedezéséhez is tetemes összegekkel járulván hozzá, a fentebb érintett szempontok a nyugdíj ezen neménél is döntő jelentőségűek. A 3. §-hoz. A nőnek és gyermeknek az 1908 : XL. t.-c. 15. ós 16. § án alapuló el­látáshoz való jogát az aggkori ellátás igénybevétele végett bejelentett lemondás alapján történt törlés ép úgy nem szüntetheti meg, valamint nem szünteti meg az a körülmény, hogy a férj, illetőleg az atya halálakor az ügyvédi lastrom­ból munkaképtelenség miatt volt törölve. A 3. §. 1. és 2. bekezdésének ide­vágó rendelkezései a lényegben tehát egyeznek azzal, amit a munkaképtelenség miatt törtónt törlés esetére az 1908 : XL. t.-c. 17. §-a rendel. Eltérést a munkaképtelenség esetére szóló analóg szabálytól a törvényjavaslat (3. §. 1. bekezdése) annyiban állapít meg, hogy az aggkori ellátás igénybevétele vé­gett bejelentett lemondás alapján törölt tagot — tagságának megszűnte után is — az intézeti járulókoknak fizetésére kötelezi, ha neje vagy olyan gyermeke van, akit az intézettől a tag halála esetében ellátás illetne ; holott a munkaképtelensége miatt törölt intézeti tag ezeket a járulókokat nem fizeti. Ezt szükségessé teszi az a körülmény, hogy az ellátási összegeket az 1908 : XL. t.-c. alapján megállapító mathematikai táblázatok e járulékoknak is számba­vételével készültek s ennélfogva e járulókok megszűnése a mathematikai alapot érintené. Minthogy azonban e járulékok továbbfizetésének alapja és célja az, hogy az elhalt tag nejét ós gyermekét illető ellátások fedezete az intézet részére biztosíttassék, a járulékfizetési kötelezettségnek meg kell szűnnie, ha az em­lített családtagok tekintetében olyan változások állanak be, amelyek a törvény szerint ellátási igényük elvesztését vonják maguk után; ilyenek a jogosult halálán ós lemondásán kívül az 1908 : XL. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdésében említett nő újra férjhez mené tele, a gyermek tekintetében 18. életévének be­töltése és nagykorúvá válta. Önként érthetőleg e fizetési kötelezettség meg­szűnése csak akkor állhat be, ha az intézeti tagnak egyáltalában nincs igény­jogosult családtagja, mert mindaddig, míg csak egy is van ilyen, az intézet köteles az egész ellátási összeget viselni és erre tekintettel a tag is tartozik az intézeti járulékokat fizetni. Hogy a javaslat 3. §-ának utolsó bekezdése szerint a tag a fizetési kötelezettség alól csak az igényjogosult családtagok hiányának beálltát követő óv kezdetével szabadul fel s ennélfogva az intézeti tag az utolsó évi egész járulékot köteles megfizetni, habár a fizetési kötele­zettséget! megszüntető említett körülmény az óv folyamán állott is be, ez annak a következménye, hogy az évi járulék ártörvény és az alapszabá­lyok értelmében egységes összeg. A 3. §. 2. bekezdésében foglalt szabály megfelel az 1908 : XL. t.-c. 17. §-ának 2. bekezdésében a munkaképtelenség miatt történt törlés esetére meg­állapított szabálynak s ugyanazokon a megfontolásokon alapul.

Next

/
Thumbnails
Contents