Főrendiházi irományok, 1910. XX. kötet • 970-1018. sz.
Irományszámok - 1910-901
42 901. szám. 901. szám. (53. ülés, 949. és 954. jegyzőkönyvi pont.) Az igazoló bizottság jelentése a főrendiházi censusra nézve, a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló, 1909. évi V. t.-cz. folytán szükséges intézkedések tárgyában. A nagyméltóságú főrendiház 1909. évi márczius hó 3-án tartott 42. ülésében, 811. jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozatával utasitotta az igazoló bizottságot, hogy a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló, 1909. évi V. t.-cz. folytán, a főrendiházi census megállapithatása czéljából szükséges intézkedésekre nézve, tegyen a háznak javaslatot. Ezen utasitás folytán a bizottság alaposan megfontolta és megvitatta a kérdés minden oldalát ós azon megállapodásra jutott, hogy addig, mig az 1885. évi VII. t.-cz., nevezetesen pedig ezen törvény 2. §-ának »&« pontja érvényben van, — tekintet nélkül ezen mostani vagy más ujabb adótörvény intézkedéseire — csak az idézett törvény rendelkezései lehetnek iránytadók. Az 1885. évi VIL t-ez. 2. g-ának »&« pontja következőleg hangzik: »a magyar főrendiházban a tagságra eddig jogositott, nemkülönben az erdélyi nagyfejedelemségben, annak Magyarországgal törtónt egyesitóse előtt, a magyar királyok által grófi vagy bárói czímet nyert családok mind azon 24. évüket betöltött ós nagykorú férfi tagjai, kik egyedül vagy velők egy háztartásban élő feleségük ós kiskorú gyermekeik vagyonát is odaszámítva, a magyar állam területén oly földbirtoknak telekkönyvi tulajdonosai és' haszonélvezői, vagy életfogytiglan haszonélvezői, vagy oly családi hitbizomány birtokosai, melynek az 1885. évre az új földadókataszter alapján megállapitott egyenes állami földadója, a rajta levő lakházak és gazdasági épületek házosztályadójával együtt legalább 3.000frtot tesz osztrák értékben.« A most idézett törvényszakasz világosan és félreérthetetlenül az uj földadókataszter alapján 1885. évre megállapitott földadóról szól. Nemcsak 1885. évre, hanem a későbbi években is mindenkor az 1885. évi kivetés szolgál alapul a főrendiházi tagsági jog gyakorolhatásának megállapításánál, illetőleg az e kérdés körül felmerülő jogigények elbírálásánál. Hogy a szóbanforgó intézkedés nem véletlenül, elnézés vagy hibás szövegezés folytán került a törvénybe, hanem megfelelt a törvényhozás akaratának, az minden kétséget kizáró módon megállapitható a törvényjavaslat indokolásából. »Megjegyzem továbbá«, — igy szól az indokolás ide vonatkozó része, — »hogy az adótételnél a földadót venni főalapul, úgy hiszem helyes, mert a
