Főrendiházi irományok, 1910. XX. kötet • 970-1018. sz.
Irományszámok - 1910-901
901. szám. 43 földbirtok az, mely legtöbb stabilitást ad ; kijelölni pedig, hogy melyik évi kivetés szerinti földadó mennyisége képezi az állandó határt, szükséges volt azért, mert az adó csak mint a vagyon s ez esetben a földbirtok értékének jelzője szerepel s éppen azért biztositania kell azt, hogy akár nagyobb legyen a földadó, akár — az adórendszer valamely változása vagy jobb viszonyok folytán — kisebb, az ne birjon hatással a jogosultság megállapítására. Annál szükségesebb ez, mert az adónak emelkedése nem azt jelentené, hogy — a viszonyok különben ugyanazok maradván — a tulajdonos gazdagabb lett és lejebbszállása sem azt jelentené, hogy szegényebb lett, de sőt az előbbi eset rontja, az utóbbi jobbá teszi a földbirtokos helyzetét.« így tehát a törvény betűszerinti értelméből, valamint a most idézett indokolásból is világosan kitűnik, hogy a tagsági jogosultsághoz nem az szükséges, hogy valaki a házosztályadó beszámitásával jelenleg legalább 6.000 korona földadót fizessen, hanem a census alapjáni főrendiházi tagsághoz az követeltetik meg, hogy a jogosult oly ingatlannak legyen tulajdonosa ós haszonélvezője, vagy életfogytiglani haszonélvezője, vagy oly családi hitbizomány birtokosa, melynek az 1885. évre, az akkori új földadókataszter szerint megállapított földadója a birtokon levő lakházak ós épületek házr osztályadójával együtt legalább 6.000 koronát tett, még pedig tekintet nélkül arra, hogy az illető ma, vagy a jövőben mennyi adót fizet. így • magyarázta a törvényt néhai gróf Szapáry Gyula, akkori pénzügy minister is 1885. évi május hó 8-án valamennyi kir. adófelügyelőhöz intézett rendeletében. Ez a rendelet a vagyoni kópesités beigazolására szükséges, adóbizonylatok kiállítási módjára nézve határozott utasításokat tartalmazván, úgy magában a rendeletben, mint az ahhoz csatolt A. 1. és A. ./• 2. bizonylati mintákban mindenütt ezen kitételt használja : »Az 1885. évre az új földadókataszter alapján« fizet ennyit. Az előadottak alapján kétséget nem szenved, hogy mindaddig, a míg az 1885. évi VII. t.-cz. 2. §-ának b) pontja érvényben van, a főrendiház az igazolási ügyekben csak az 1885. évre — az akkori új főldadókataszter szerint — megállapított földadót veheti zsinórmértékül. Hogy ezt megtehesse, szükséges oly intézkedés, mely biztosítja, hogy az 1885. évre kivetett földadó minden egyes birtokrószletre vonatkozólag jövőre is igazolható legyen. E czélból felkérendőnek tartja a bizottság a pénzügy minister urat, hogy rendelje el, miszerint az 1885. évi régi, egyéni kataszteri birtokivek, az 1885. évi földadó megállapithatása végett gondosan megőriztessenek ós az illetéke» pénzügyi hatóságok, a főrendi tagsági jogosultság igazolására szükséges adóbizonylatokban jövőre is az 1885. évre kirótt földadót tüntessék ki. A házadó — természetesen — a bizonylat kiállításának évében érvényben levő törvény alapján, ezen évre tényleg kivetett összegben lesz hozzáadva az 1885. évre kiszabott földadóhoz. Végül — tekintettel a házszabályok 7. §-ában megállapított kötelezettségekre, — a bizottság javasolja, hogy a főrendiháznak ez ügyben hozandó határozata külön kinyomassák ós minden tagnak megküldessók. Kelt Budapesten, 1910. évi márczius hó 9-én. Gróf Csekonics Endre s. k, Molnár Viktor si *.,' bizottsági elnök. h. bizottsági előadó. 6*
