Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.

Irományszámok - 1910-902

902. szám. 37 2-ik melléklet a 902. számú irományhoz. Indokolás az 1881 : XLI. törvényczikknek a tengerparti területek kisajátítása végett szükségessé vált módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslathoz. A tengerészet szempontjából igen számottevő közérdek íüződik ahhoz, hogy a tengerpart a tengerészeti érdekek gondozására hivatott hatóságok ellenőrzése és irányítása mellett a közhasználatnak maradjon fenntartva s azon ne létesüljön olyan magánjogi uralom, fi mely a közhasználat érvényesülését állandóan megnehezíthetné vagy gátolhatná. E közérdekkel számol a fennálló jog, midőn a tengerpartot a köz, vagy nyilvános javak közé sorolja, ametyeknek használata az állam minden polgárának meg van engedve. Ez a rendezés könnyen áttekinthető jogi helyzetet teremt, lónj^egesen megkönnyíti a tengerészeti érdekek gondozására hivatott hatóságok részére a szóbanforgó érdekek védelmét. A tengerpart közvagyoni jellege mellett ugyanis e területeken nem a magánjogi szabályok uralkodnak, hanem a közjog tételei, a mi lehetővé teszi, hogy a tengerészeti igazgatás ezeken a területeken sokkal szabadabban érvényesülhessen, mint érvényesülhetne akkor, ha ezek a területek egyéni célokat szolgáló magántulajdon tárgyai lennének. A fennálló jog azonban annak folytán, hogy nem nyújtott közelebbi útmutatást arra nézve, mit kell a konkrét esetben tengerpart alatt érteni, a helyes gyakorlat kialakulásáig átmenetileg számos kétségre adott alapot. A tengerpartra vonatkozó speciális rendelkezéseknek gyakorlati értéke ugyanis azon fordul meg, mit kell tengerpartnak tekinteni. Ebben a kérdésben már a római jognak az volt az álláspontja, hogy a tengerpart a szárazföld felé a dagálykori legmagasabb vízállás vonaláig terjed (»quousque maximus fluctus protendit«). Ugyanígy határozták meg a tengerpart fogalmát az egyetemes jellegű európai tengerjogok alapjául szolgáló francia jogforrások és pedig különösen az 1681. évi »Ordonnance de la Marine«, amely utóbbi szerint: »Est réputé bord ou rivage de la mer tout ce qu'elle couvre et découvre pendant les nouvelles et pleines lunes, jusqu' ou le plus grand flot de la marée se peut étendre«.