Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-902
38 902. szám. Ez a meghatározás a szem előtt tartott érdekek szempontjából célszerűen alkalmazást nyerhet ott, a hol az mint a francia és vele rokon természetű partvidékeken — egy 4—6 és több méteres apály-dagály áramlat és megfelelő partalakulás (plage) mellett a tengerészeti érdekeket teljesen kielégítő, átlag 6 m. széles, könnyen kimutatható földsávot jelöl meg tengerpartul. De nem felel meg az említett meghatározás a szem előtt tartott célnak ott, a hol, mint az osztrák partvidékeken és a magyar szent korona országainak tengermellékón az apály-dagály alig fél méternyi, a part pedig legnagyobbrészt sziklás ós meredek, minthogy itt e szabály alkalmazása mellett tengerészeti céloknak megfelelő tengerpart vagy egyáltalában, vagy Legalább is megfelelő terjedelemben nem állana rendelkezésre. Ennek felismerése szükségkép óvatosságra intett a római jogi szabály .ilkalmazásánál és más megfelelőbb megoldás keresésére utalt. Mig az osztrák bíróságnak, igy különösen az osztrák legfőbb bíróságnak gyakorlatában visszhangra talált a római jog fent ismertetett szabálya, addig az osztrák tengerészeti hatóság következetesen azon az állásponton volt, hogy az osztrák tengerpart speciális viszonyai mellett a római jog meghatározása nem lehet feltétlenül irányadó és hogy a tengerpart kiterjedését tüzetesen esetről-esetre csak a tengerészeti hatóság állapíthatja meg. A tényleges viszonyok azonossága folytán a magyar szent korona országainak tengermellékén is az osztrák tengerészeti hatóság gyakorlatában megnyilvánult felfogás jutott érvényre. Részint azért, mert a fennálló jog nem adott közelebbi útmutatást arra nézve, hogy mit kell tengerpart alatt érteni, de egyéb okokból is számolni kell azzal az lehetőséggel, hogy a tengerparttá minősítendő terület egyik vagy másik részében magántulajdon tárgya lett. És nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy tengerparttá kell majd minősíteni a tengerpart alakulatának közbejött változása folytán oly területet, amelynek tengerparti minősége előzőleg szóba sem jöhetett. Ilyen esetekre tekintettel gondoskodni kell arról, hogy a magántulajdonban álló területeknek tengerparttá minősítése az érdekeltek megfelelő kártalanításával legyen keresztülvihető. Ezt a czélt szolgálja a törvényjavaslat 1. §-a, a mikor erre a czélra kisajátítást enged. Minthogy pedig a tapasztalat tanúsága szerint egyesek a tengerészeti érdekek és a közhasználat sérelmére külömböző jogokat szereztek, vagy vélnek gyakorolhatni olyan területeken is, a melyeket a tengerészeti hatóság tengerpartul máris kijelölt, ennélfogva az ily területek jogviszonyainak rendezése céljából gondoskodni kell arról is, hogy az ily területeken egyesek által jogosan vagy jogtalanul gyakorolt használatok megfelelő eljárás mellett kipuhatoltassanak és hogy azok — méltányos esetben megfelelő kártalanítás mellett — megszüntethetők legyenek olyankor, a mikor gyakorlásuk a közérdeket sérti. E részben a 2. §. tartalmaz megfelelő intézkedéseket. A további részletek tekintetében az egyes §-okhoz a következő megjegyzéseket fűzöm: Az 1. §-hoz. Az 1. §. 1. bekezdése értelmében az 1881 : XLI. törvénycikk szerinti kisajátításnak lesz helye, ha tengerészeti célokra, melyek az 1868. XXX. t.-c. értelmében a magyar szent korona országai közös törvényhozásának ós kormányzatának hatáskörébe tartoznak, magántulajdonban álló földterületet tengerparttá, tehát közvagyonná kell minősíteni.
