Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-898
898. szám. 29 898. szám. (54. ülés, 985. jegyzőkönyvi pont.) A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése az országgyűlési képviselőválas/tó-kerületek számának és székhelyének megállapításáról s/óló törvényjavaslat tárgyában. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913 : XIV. t.-cz. a választókerületek megállapításáról és azoknak beosztásáról nem intézkedett, hanem ezen kérdéseknek rendezését külön törvénynek tartotta fenn. Minthogy ezen kérdések szabályozása nélkül a választójog reformja életbe nem léptethető, a kormány törekvése pedig oda irányul, hogy a következő általános képviselőválasztások már az új törvény alapján ejtessenek meg, szükségessé vált a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak beterjesztése. Ezen javaslat három kérdést ölel fel. Az első az, hogy hány kerület legyen az országban. Tisztán elvi álláspontra helyezkedve, komoly megfontolás tárgyát képezhetné, hogy nem volna-e helyes csökkenteni a választókerületek számát? Altalános ugyanis a tapasztalat, hogy a túlnagy tanácskozó testületek kevésbé képesek feladataiknak megtelelni. A javaslat azonban az egész vonalon s igy ebben a kérdésben is a történeti fejlődés alapjára helyezkedik. Másrészt abból indul ki, hogy a választójogról szóló törvényben eszközölt jogkiterjesztéssel alig lehetne összeegyeztetni, ha jövőre több választó kevesebb képviselőt küldene, mint eddig kevesebb választó. A javaslat tehát a kerületek eddigi számát minimálisnak tekinti. De figyelemmel van arra a körülményre is, hogy a magyar képviselőház máris sok tagból áll. Azért a kerületek számát csak komoly méltánylást érdemlő okokból szaporítja. Ezen két irányelvnek alapul vétele mellett, törvényhatóságról törvényhatóságra ós kerületről kerületre menve, a közviszonyoknak, a népesség és a választók számának, a kulturális és gazdasági állapotoknak mérlegelésével állapitja meg, hogy hol szükséges a kerületek szaporitása és hol indokolt azoknak csökkentése. Ezen az alapon haladva a kerületeknek számát 435-ben állapítja meg, vagyis az eddigi 413-mal szemben 22-vel emeli. Ez a szám tehát nem egy előre elfoglalt elvi álláspont kifolyása, hanem gondos, megfontolt ós tárgyilagos munkának eredménye. A másik fontos kérdés az, hogy a választókerületek miként osztassanak meg az egyes törvényhatóságok között.
