Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-898
30 898. szám. A -jövőben választói jogosultsággal bírók számát hozzávetőleg 1-8 millióra, Magyarország népességét pedig kerekszámban 18 millióra véve fel, egy kerületre 4.100—4.200 választó és 41—42 ezer lakos esik. Kétségtelen, hogy a választókerületeket nem lehet oly mathematikai pontossággal megalkotni, hogy minden kerületben egyenlő legyen a választóknak vagy a lakosságnak száma. De ez nem is volna megfelelő eljárás, mert a formai egyenlőség érdemben gyakran helytelen vagy éppen igazságtalan eredményekre vezetne. Azért a javaslat az egyes törvényhatóságokra eső kerületek számának megállapításánál a lélekszám és a választók száma mellett, az illető város és vármegye gazdasigi fejlettségét és kulturális előhaladottságát is figyelembe veszi és ezen négy kulcs alapján eszközölt számítással állapítja meg, hogy hány kerület illeti meg az egyes törvényhatóságokat. Ezen számszerű adatokon kivül a javaslat tiszteletben tartja a történelmi fejlődést is és a régi kereteket csak ott szünteti meg, a hol azok többé fenn nem tarthatók. Ha a javaslatban foglalt beosztást országrészek szerint vizsgáljuk, arra az eredm nyre jutunk, hogy a Duna-jobbpart 7, a Duna—Tisza köze 22, a Tisza-balpart 1 és a Maros—Tisza köze 4 kerületet nyer, ellenben a Dunabalpart 1, a Tisza-jobbpart 2, Erdély pedig 9 kerületet veszít. A városi kerületek száma, a rendezett tanácsú városok tekintetbe vételével, eddig 85 volt. Jövőben 105 városi kerület lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy 10 kis városi kerület megszűnik, a szaporodás, mely a városi elem javára esik, voltaképpen 30 kerületre rug. A szóbanforgó városokban az ország lakosságának körülbelül egyötöd része lakik. A 105 kerület ellenben majdnem a negyed részét képezi a javaslat szerint alkotandó 435 kerületnek. A törvényjavaslat e szerint megfelelően gondoskodik a városi lakosság képviseletéről. Budapestnek a javaslat 22 kerületet juttat. Ez megfelel ugyan a főváros lakossága számának, de messze alatta marad annak a számnak, a mely a fővárost választóinak száma, kulturális fejlettsége és közgazdasági ereje alapján megilletné. Ha ezen három kulcs alapján állapítanánk meg a budapesti választókerületek számát, igen sok új kerületet kellene ott létesíteni. Ez pedig csak a választókerületek számának szaporításával, vagy a vidéki kerületek számának apasztásával volna eszközölhető. Bármelyik módot választanánk, ellentétbe jönnénk a javaslat megalkotásánál kiindulási pontul elfogadott irányelvekkel. Különben Budapest igy is 13 új választókerületet kap, a melyekhez még hozzászámíthatjuk a főváros közvetlen közelében levő azon 4—5 kerületet, a melyek tulajdonképpen a főváros külvárosi kerületeinek tekinthetők, mert választóiknak jelentékeny része Budapesten foglalkozik és ott keresi meg kenyerét. A harmadik kérdés, mely a javaslatban megoldást nyer, a kerületek székhelyének megállapítása. A kerületek beosztását ellenben a javaslat a belügyministerre bízza. Ezen intézkedés gyakorlati szempontból vált szükségessé, mert ha a részletes beosztás a törvényhatóságok jogkörében meghagyatott volna, annak elkészítése több hónapi időt venne igénybe; a mi viszont lehetetlenné tenné a legközelebbi általános választásoknak az új törvény alapján való megejtését. A belügyminister azonban köteles lesz a kerületek beosztásáról szóló rendeletét a törvényhozásnak bemutatni. Az igy véglegeseu megállapított beosztás csak törvény által változtatható meg. A javaslat 3. §-a a végrehajtási intézkedéseket tartalmazza.
