Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-895
895. szám. 10 alkalmazásánál. Ehhez járult az is, hogy az átlagnál nagyobb műveltségű esküdtek a többieket gyakran helytelen irányban befolyásolták. Ennek elkerülése végett rendelkezik a törvényjavaslat úgy,hogy az esküdtbiróság elnöke részt veend a szűkebb tanácskozáson, az esküdteket fejtegetésével, tájékoztatásával, a tanácskozás vezetésével támogatja (13—16. §.). A sajtószabadság biztositékául azonban az előbbi jogszabályok fenntartásával, kivételes helyzetet állapit meg azokra a sajtóperekre nézve, amelyekben a vádat a kir. ügyész képviseli. Az esküdteknek a szak bírósággal való közelebbi érintkezését és a netaláni hibák elkerülését célozza továbbá a javaslat, midőn a helyesbítési eljárást a mostaninál tágabb jogkörrel szabályozza, jogot adván a szakbírónak arra, hogy bizonyos esetekben (homályosság, ellenmondó határozat stb.) az esküdteket határozatuk kijavítására vagy kiegészítésére felhívhassa (20. §.). Kitágítja különösen a szakbiróság jogkörét azzal, hogy nem csupán akkor, ha az esküdtek a vádlott terhére, hanem akkor is, ha a vádlott előnyére tévedtek, az eljárás felfüggesztésével az ügyet új esküdtbirósághoz utasíthatja. (22. §.). Abban a feltevésben, hogy ez a két bíróság közös összhangjának erősítésére fog szolgálni, hogy továbbá a büntetés kiszabásánál figyelmet érdemlő szempontok jobban fognak érvényesülni, a javaslat szerint az esküdtek maguk közül két tagot választanak (18. §.), a kik résztvesznek a büntető ítélet hozatalánál (25. §.). ad. 3. A Bp.-ban megállapított perorvoslati rendszernek lényeges fogyatkozása az, hogy a semmisségi panasz elbírálására hivatott felső forum (a kir. Kúria és az 1907 : XVIIT. t.-cz. alapján a kir. tábla) a legtöbb esetben a formalitásra volt szorítva, annyira, hogy megkötött állapotában a nyilvánvalóan észlelt hibák, tévedések korrigálása sem állott módjában. A javaslat ezt a megkötöttséget megszünteti. Ha anyagi semmisségi ok forog fenn. jogot ad a felsőbb bírónak az alsó bíróság íteletének, tehát az esküdtbiróságénak is megsemmisítésére és uj ítélet hozására. (33. §.) Jogot ad a felsőbb bíróságnak mellőzött lényeges körülménynek megállapítására (35. §.), jogot ad a kir. Kúriának arra is, hogy ha az esküdtbiróság ítélete lényegében téves, új eljárást rendel, s ezt vagy az eljárt vagy más esküdtbíróságra bízza. A javaslatnak II. czikke nem emlékezik meg kifejezetten az 1907 : XVIII. t.-cz.-ről, nem emliti meg a kir. ítélőtáblákat. Ezen irányban a bizottságban kerdes tétetvén, az igazságügy minister ur felvilágositásképen a következő kijelentest tette : Az emiitett körülményből nem lehet következtetni sem azt, hogy a torvényhozás hatályon kivül kívánná helyezni az 1907 : XVIII. t.-cz. 2. §-át, sem azt, hogy a javaslatba felvett új rendelkezések nem lesznek alkalmazhatók a semmisségi panaszok elintézésénél a kir. táblák előtt folyó eljárásban. ^J avaslat magyarázatánál ugyanis figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1907: A Vili. t-cz. 2. §-át, amely a semmisségi panaszok egy részének elintézését a kir. táblákra ruházza, e javaslat érintetlenül hagyja ; holott ha ezt hatályon kivül kívánta volna helyezni, ez iránt kétségtelenül kifejezetten kellett volna rendelkeznie. A 33. §. utolsó bekezdésének abból a rendelkezéséből tehát, a mely a Bp. 437. §-ának első bekezdését majdnem szószerint átveszi, és a régi szövegnek megfelelően a 420. §. 2. és 5. pontjait is a Kúria eljárásával kapcsolatban emliti, az 1907 : XVIII. t.-cz. most emiitett rendelkezésének ily érintetlenül hagyása mellett nem lehet mas következtetésre jutni, mint arra, hogy e tekintetben a törvényhozás nem kívánta érinteni a fennálló jogállapotot. A javaslat 33. §-ának ugyanaz lesz a viszonya az 1907 : XVIIT. t.-cz.-hez, minta mi a Bp. 437. §-áévolt. Önként érthető az is, hogy a javaslatba felvett új rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a kir. táblák előtt folyó eljárásban is, a mennyiben semmisségi panaszok elintézéséről van szó. 8*
