Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-895
18 895. szám. hanem ezek az eljárási szabályok fogyatékosságának terhére tudhatók be, hogy a közfelfogás szerint a birói szervezetek közül ma is az esküdtbirósági ítéletnek van legnagyobb hatása, hogy ezt az intézményt még ma is igen sokan a közszabadság és az alkotmányos élet egyik főbiztositékául tekintik, hogy a művelt nyugati államok azt 'ehet mondani mindenikében ez a rendszer van elfogadva, — a törvényjavaslat az esküdtbiróság fenntartása mellett foglal állást. E mellett azonban az eljárási szabályoknak olyanmérvű és irányú átalakitását czélozza, amely az intézményhez fűződő politikai érdek mellett az igazságszolgáltatás, a társadalom és minden egyes polgárnak jogos érdekét szem előtt tartva, ezeknek megfelelő oltalmat és biztosítékot nyújt. A törvényjavaslat lényegében három irányban tartalmaz átalakitó intézkedést : 1. Újból szabályozza az esküdteknek felteendő kérdések módját, alakját és egyidejűleg annyiban megszorítja az eddigi hatáskört, hogy az esküdtek elbírálási köréből egyes kérdések eldöntését elvonja. 2. A szakbiróságnak az esküdtbiróságtól az eddigi rendszer szerinti merev elválasztását megszünteti, az előbbinek felvilágositó, tanácsadó, tájékoztató jogkört állapit meg, sőt á helyesbitési eljárásnak kimerítőbb szabályozásával tért enged a szakbiróságnak, hogy az esküdtbiróságot, ha ez akár a vádlott javára, akár ennek terhére tévedett, e tévedésében megakadályozza. 3. A perorvoslati rendszernek a felülvizsgálatra vagyis semmisségi panaszra vonatkozó szabályai reformálásával módot és jogot ad a felsőbb biróságnak, hog} 7az esküdtek netaláni tévedésével szemben reformáló jogkörét érvényesíthesse. A most előadottakon felül egyik lényeges ujitása a javaslatnak az is, hogy a könnyebb áttekinthetőség szempontjából és azoknak a vádlottaknak érdekében, a kiknek felmentése előre látható — eltérően a Bp. szabályaitól — megengedi az ügyek szétválasztását, vagyis azt, hogy egyes bűncselekményekre, egyes vádlottakra nézve az esküdtek külön határozzanak. ad 1. A kérdések feltevésének a Bp. által szabályozott rendszere (Bp. 355. § ) nem mutatkozott helyesnek. Az esküdtek válaszában, ha ez felmentésre szólott, nem volt meg a ténymegállapítás,' a mi a felülvizsgálat lehetőségét kizárta. Mellőzi tehát a javaslat az egybeolvasztás rendszerét és a kérdéseket két elkülönített részben rendeli felteendőnek, külön a ténykérdést, külön a jogkérdést. A kérdés feltevésének ez a módja a válaszadását az esküdteknek könnyebbé is teendi. A szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy az esküdtek leggyakrabban tévednek, leggyakrabban kerülnek ellenmondásba a ,,bűnösség" kérdésére adott válaszukban. Ebből folyólag a javaslat ezt a kérdést akképen szabályozza, hogy az esküdteknek a tény- és jogkérdésre adott válaszából, mint praemissából a szakbíró fog e részben határozni. Korlátozza a javaslat az esküdtbirónak előbbi jogát abban is, hogy a vádlott elmebetegségére vagy elméjének rendellenes állapotára a határozathozatalt kivonja az esküdtbiró hatásköréből. Ennek a kérdésnek elhibázott megoldása sok, a jogérzetet sértő felmentő ítéletnek volt oka; czélszerűbbnek bizonyult tehát e kérdés eldöntését a fegyelmezettebb, tapasztaltabb, a bűnösök lelkivilágát jobban ismerő szakbíróra bizni. Az ujabb joggyakorlatnak felel meg végül a javaslatnak az a korlátozó szabálya, hogy tiltja olyan körülményekre a kérdés feltevését, a mely körülményeknek jelenségei az eljárás folyamán fel nem merülnek (11. §.) ad. 2. A szakbiróságnak az esküdtbiróságtól eddigi merev elválasztása volt okozója annak, hogy az esküdtek sok esetben nem értették meg a hozzájuk intézett kérdéseket, az alkalmazandó törvénynyel nem voltak tisztában, nem ismerték azokat a szempontokat, a melyek irányadók a törvénynek a vádbeli cselekményre való
