Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
578 875. szám. kezdése, melynek értelmében a vasúti alkalmazottak nem lehetnek tagjai olyan egyesületeknek, melyeknek törekvései a kereskedelemügyi minister megitélése szerint, a vasúti szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethetők. E tilalom megszegésének szankczióját az 54. §. 4. pontja tartalmazza. Önként értetőleg a törvény 22. §a alá tartozó intézetek ós pénztárak alapszabályainak jóváhagyása ezentúl is az eddigi módon fog történni. 30. §. A javaslat 30. §-a az eddigi alapon szolgálati vétségek fogalmát a szokottnál nagyobb kört átfogó szövegezésben határozza meg, a mennyiben a csupán rendbüntetéssel sújtott csekélyebb jelentőségű kötelességszegéseket is felöleli s e mellett az alkalmazott szolgálaton kivüli magatartására is az elengedhetlen mértékben kiterjeszkedik. 31. g. A javaslat 31. §-a az eddigi rendszer szerint mindenekelőtt általános ságban a szolgálati vétségek két csoportját különbözteti meg, kimondván, hogy a csekélyebb súlyú szolgálati vétség rendbüntetést, a súlyosabb szolgálati vétség pedig fegyelmi büntetést von maga után. A rendbüntetósek ós a fegyelmi büntetések fokozatai egészben véve a ma fenálló szabályokhoz alkalmazkodnak. A rendbüntetósek közül a feddés ki hagyatott és ezen büntetés természetének jobban megfelelő módon a fegyelmi büntetések közt a dorgálásnak korábbi helyét foglalja el. A pénzbirság mind rendbüntetéskónt, mind fegyelmi büntetésként alkalmazható, a pénzbüntetést ugyanis mint a büntető hatóságok rendelkezése alá tartozó büntetési nemet mellőzni kellett, egyébként is a rendbírság és a fegyelmi birság közötti lényeges különbséget megállapítja, egyrészt a fegyelmi büntetésül kiszabott pénzbirság magasabb maximuma, másrészt általában az, hogy a birság mint fegyelmi büntetés súlyosabb beszámitás alá esik. A javaslat szerint a kiszabott pónzbirságok csakis az alkalmazott illetményeiből való levonás útján hajthatók be, az alkalmazottnak más vagyontárgyaiból a pénzbírságot behajtani nem lehet, nehogy a fegyelmi jog a végrehajtásban zaklatássá váljék. Minthogy a pénzbirság levonásánál a végrehajtási törvény korlátai nem vehetők figyelembe (mert hisz akkor a kisebb javadalmazású alkalmazottak ellen egyáltalán nem lehetne hatályosan pénzbírságot kiszabni), a javaslatnak más kulcsot kellett felállítani arra nézve, hogy a levonással ne» lehessen az alkalmazottakat méltánytalanul megterhelni, ezért kellett kimondani, hogy a levonás a havi illetmények 10 °/o-át meg nem haladhatja. Ez alól kivétel csak arra az esetre szükséges, ha az alkalmazott a pénzbirság kiszabása után állásáról lemond (a fegyelmi eljárás alatt le nem mondhat 51. §.) ekkor a vasút pénzbírság fedezésére az alkalmazottnak összes még hátralevő illetményeit egyszerre is levonhatja, de természetesen a felállított általános elvből kifolyólag a lemondott alkalmazott más vagyona ellen ekkor sem fordulhat. A pónzbirságok hováforditására vonatkozó szabály megfelel a mai helyzetnek; nem volna illendő, hogy a pénzbirságból maga a vasút mint vag3 r onjogi személyiség gazdagodjók (Vasutüzleti rendtartás 86. §-a. )
