Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
875. szám. 67£ A fegyelmi büntetésül való áthelyezés mellett természetesen fenmarad a szolgálat érdekében hivatalból való áthelyezés is, a különbség a kettő között nemcsak anyagi tekintetben (költözési illetmények), hanem különösen a fegyelmi büntetés erkölcsi hatásában jelentkezik. Természetes, hogy a fegyelmi biróság a büntetésből való áthelyezést csak elvileg mondhatja ki, annak végrehajtása azonban a vasutigazgatóság hatáskörébe tartozik. (44. §.). Ez fogja a szolgálati viszonyok tekintetbe vételével kijelölni a büntetésből áthelyezendő alkalmazott új szolgálati beosztását. Az elbocsátás jogkövetkezményei közt a végellátási igények elvesztését azért kellett külön felemlíteni a szolgálati viszonyból eredő összes jogok elvesztése mellett, mert a mai állapot szerint az alkalmazott végellátását, általában nem magától a vasúti vállalattól, hanem az ezzel kapcsolatos nyugdíjintézettől vagy nyugbérpénztártól kapja. A fegyelmi bíróságok gyakorlatában a fegyelmi büntetések alkalmazásánál némi nehézségek merültek fel a miatt, hogy a 31. §. I. 2. d) és e) pontjaiban megállapított fegyelmi büntetésnemek, nevezetesen az előléptetésre vagy korpótlékra jogosító várakozási időnek meghosszabbítása és az elbocsátás között nincs meg az arányos fokozatosság. Szóba került tehát, hogy a két büntetési nem közé további uj büntetési fokozatként a fizetésben való lejebbités vagy a kényszernyngdijazás vétessék fel. Beható megfontolás után azonban ez uj büntetósnemek mellőzését határoztam el, egyfelől azért, mert a fizetésben való lejebbités ellenkezik az. 1907. évi L. t-ez. 11. §-ának ama határozmányával, mely szerint az államvasuti alkalmazott fizetése le nem szállítható s az ezen határozmány indokait képező fontos szolgálati érdekekkel is, másfelől pedig a kónyszernyugdijazás ellenkeznék a nyugdíj szabályok ama rendelkezésével, mely szerint nyugdíjigényét veszti az, a ki a szolgálatból büntetésképen bocsáttatik el. De egyébként sem tartanám helyesnek külömben ép, egészséges, szolgálatkópes egyének nyugdíjaztatását azon egyedüli ok alapján, hogy súlyos szolgálati vétséget követtek el, mert a nyugdíjazást már erkölcsi szempontból sem tarthatom büntetésképen alkalmazhatónak, hanem azt betegség esetétől eltekintve, mint a hosszú, érdemes szolgálat kiérdemelt jutalmát kell tekintem. Mindezek folytán a fegyelmi büntetések alkalmazása körül fenforgó nehézségeken a büntetési nemek szaporítása helyett a tényleges gyakorlat számbavételével akként kívánok segíteni, hogy a szakasz utolsó bekezdése szerint I. 2. b)—d) pontok alatt felsorolt fegyelmi büntetések közül a fegyelmi biróság egyszerre több büntetést is alkalmazhat, de csak abban az esetben, ha a d) pont alatti büntetést egymagában a fegyelmi vétség megtorlására elegendőnek nem — az e) pont alatti legsúlyosabb büntetést, az elbocsátást pedig a fenforgó enyhítő körülmények mérlegelésével tulszigorúnak találja. A vasúti szolgálati rendtartás 31. §-nak eddigi utolsó bekezdése, mely tárgyánál fogva, szorosan véve nem ide tartozik, első bekezdóskópen a 35. §-ba vétetett fel. 32. §. E szakasz a rendbüntetések kiszabására vonatkozó eljárást szabályozza az eddigi alapon, vagyis akként, hogy rendbüntetóst a felsőbbség és a szolgálati főnök alkalmazhat alárendeltjeivel szemben. A rendbüntetósek kiszabását a szolgálati fegyelem fentartása érdekében ós kisebb jelentőségénél 73*
