Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
875 Szám. 555 szándékában van a szolgálati pragmatikára vonatkozó törvényjavaslatot rövid időn belül ismét a ház elé terjeszteni. A szándék- megvalósítása azonban főleg azon nyugtalanságnál fogva, melyet a vasúti pragmatika életbeléptetése a Társországokban azóta is kiváltott, akadályokba ütközött. A pragmatika törvénybe iktatása ugyanis csak úgy lehetséges, ha ez a nyugtalanság megszüntethető a nélkül, hogy az államvasutak egységessége feláldoztatnék. A horvát-sziavonországi vezető politikusokkal folytatott tárgyalások reményt nyújtanak arra, hogy az a fenti elv szem előtt tartásával készült törvényjavaslat útján lehetségessé lesz. Midőn kiemelem, hogy nem csekély részben hivatali elődöm érdeme az, miszerint az általa munkába vett törvényjavaslat tisztelettel csatolt alakjában elkészült, egyben hangsúlyozni kívánom, hogy a pragmatikának törvénybeiktatása az előzmények fenti előadása kapcsán emiitett okon kivül azért is kivánatos, hogy minden kétséget kizáró teljes joghatállyal, törvényben legyen kimondva az a nagyfontosságú elvi rendelkezés ; mely szerint a vasúti alkalmazottakat, bár alkalmazásuk magánjogi természetű, — akár az államvasutaknak, akár a magán vasutaknak állanak szolgálatában, — a büntető törvények alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha közhivatalnokok volnának. A pragmatikának törvénybe iktatása mellett szól végül az is, hogy az 1907. évi XLIX. t.-cz. vagyis az a felhatalmazási törvény, melynek alapján a vasúti szolgálati rendtartás kibocsáttatott, amúgy is csak törvény útján módositható. Minthogy pedig a pragmatikában foglalt garanciális természetű rendelkezéseknek törvénybe iktatása az alkalmazottak jogainak biztosítására ünnepélyesebb formát képez, ebből a szempontból is nagyobb megnyugvást nyújthat az egész complexust felölelő törvény alkotása. 'A ma érvényben levő vasúti szolgálati ' rendtartást tartalmazó rendelet megállapításánál hivatali elődöm keze kötve volt az 1907. évi XLIX. törvénycikkben foglalt azon utasítással, mely szerint a pragmatika, a vasul i szolgálati rendtartásról 1907. évi május hó 13-án az országgyűléshez beterjesztett törvényjavaslatnak a képviselőház igazságügyi és közlekedésügyi bizottságai által megállapított szövegezése szemmeltartásával volt megállapítandó. A jelen törvényjavaslat megállapításánál ily megkötöttséggel én mainem állottam szemben. Mindazonáltal nagyban és egészben én is ragaszkodtam az ez idő szerint érvényben levő vasúti szolgálati rendtartás elveihez és szerkezetéhez nemcsak azért, mivel annak idején a rendtartás az összes illetékes tényezők meghallgatásával és bevonásával igen beható tanácskozások eredményekép s a képviselőház igazságügyi és közlekedésügyi bizottságainak is a hozzájárulásával jött létre, hanem azért is, mert az a hatályba lépte óta eltelt idő alatt céljának egészben véve megfelelt ós határozmányai altahinosságban alkalmasak arra, hogy azok alapján és azok keretében egyfelől a vasúti személyzet hivatása teljesítésében kellő védelemben részesüljön s hogy másfelől a vasúti szolgálatban feltétlenül szükséges fegyelem biztosittassék ós Tpntarta ssék Mindamellett azokat a módosításokat, illetőleg kiegészítéseket, amelyeknek célszerűsége és szükségessége a gyakorlati életben felmerült a jelen törvényjavaslatban érvényesítettem. , •* A megszokott keretben itt-ott uj határoz mái iyo k is vétették lel tehát a törvényjavaslatba. De mindig annak az elvnek gondos figyelembe tartásá70*
