Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
873. szám. 421 A szavazási rendszer decentralizálása következtében jövőre már nem lesz annyira szükség arra, hogy a választókerület székhelye egyúttal a közlekedési viszonyok szempontjából is központi fekvésű legyen, mert a válaszlói jog könnyebb gyakorolhatása tekintetében inkább az a lényeges, hogy a szavazóköri székhelyek legyenek nehézség nélkül hozzáférhetők a szavazókör választói részére. Mégis a központi fekvés nem lesz jelentőség nélküli ezután sem. A kerületi székhely ugyanis központja a választási elnök mindamaz intézkedéseinek, amelyeket akár előzetesen, akár pedig a választási aktus alatt tesz ; ide szállítják be a kerület összes szavazóköreiböl a választási eredményeket, itt számlálják össze a szavazatokat, s állapítják meg a választás eredményét. Szükség lesz tehát arra, hogy a választókerület székhelye az összes szavazóköri székhelyekkel lehetőleg kedvező összeköttetésben legyen. Ezért választottam a tervezett választókerületek székhelyéül rendszerint a járási székhelyeket, amelyek a közigazgatási szervezetnek is központjai, vagy a külön kerületet nem alkotó r. t. városokat, amelyek többnyire földrajzi központok. Ahol a korábbi kerületi beosztás szerinti székhely ezeknek a követelményeknek megfelel, ott lehetőleg megtartottam azt tervezetemben kerületi székhelyül továbbra is ; másutt — ha járási központ nem volt alkalmas székhelyül kijelölhető — a kulturális vagy gazdasági szempontból kiválóbb községeket szemeltem ki. * * * Ezeknek általánosságban előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak részletes indokolásául a következőket van szerencsém előadni. Részletes indokolás. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése az országgyűlési képmselőválasztóTcerületék összes számát a mostani 443-ról 435-re, vagyis 22-vel kívánja emelni. Azok után, amiket az Indokolás általános részéhen a választókerületek összes számát illetőleg előterjeszteni szerencsém volt, az 1. §-nak ez a rendelkezése további felvilágosítást nem igényel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a megállapítás a magyar országgyűlés szoros értelemben vett magyarországi képviselő-tagjai számának emelései, illetőleg újból megállapítása* jelenti csupán. Ez az emelés szükségkép maga után vonja a Hörvát-Szlavon-Dalmátországok részéről a közös magyar országgyűlés képviselőházába küldendő képviselők számának (40) megfelelő emelését is. Ugyanis az 1868: XXX. t.-c. 32. §-a, illetőleg az 1881 : XV. t.-c. 2. §-a szerint, amennyiben a közös magyar országgyűlés képviselőháza tagjainak száma egy későbbi törvény által változást szenved, a magyar képviselőház horvát-szlavón tagjainak szama is azon arányban fog változni, amelyben a képviselőház összes tagjainak az aj törvény által megállapítandó száma a képviselőház összes tagjainak jelenlegi számához állani fog. Ehhez képest, ha most az uj törvény a magyar képviselők számát 22-vel szaporítja, a horvát-szlavón tagok számát 2-vel (számtani arány szerint 2*13) kell emelni. Ez utóbbi rendelkezést a dolog természete szerint egy külön (közös) törvénynek kell tarlalmaznia, amelynek javaslatát a kormány idejében he fogja mutatni.
