Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
420 873. szám. esnek; az egyenlőtlenség azonban csak a térképen mutatkozik nagynak, nem pedig a népességben s a válasz lók számában. Fontos irányelv az is, hogy a kerületi beosztás — amennyiben a mértékadó egyéb szempontok mellett ez lehetséges — simuljon a közigazgatási beosztáshoz, nevezetesen, hogy egyes főszolgabírói járások területe ne tördeltessék szét nyomós okok nélkül több választókerületbe, és hogy a körjegyzőségek községei lehetőleg ne választassanak el egymástól választókerületi beosztás tekintetében. Nemcsak az egységes közigazgatásnak az érdekei kivanják ezt meg, hanem indokolttá teszi az a már többször hangsúlyozott szempont is, hogy a homogén elemek lehetőleg együtt tartassanak, s akik korábban együtt gyakorolták választói jogukat, ezentúl se választassanak szét. A közigazgatási beosztás határainak lehető tiszteletben tartására való törekvés is azzal az eredménynyel jár, hogy a választókerületek nagyságában természetszerűleg bizonyos egyenlőtlenségek mutatkoznak. Még természetesebb, hogy a városok politikai súlyának emelése szintén az egyenlőtlenségek fokozására, nagyobb vidéki kerületekkel szemben kisebb városi kerületek megalkotására vezet. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását kivánná; viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve, s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városoknak sok tekintetben üdvös vezető hatását egészen ne nélkülözzék. A helyes középúton tehát akkor haladunk, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen gyarapítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquóra — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyenekül meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerületekké egyesitünk, végül ha ott, ahol vegyes (városi-falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elemnek uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Annak bizonyítékául, hogy az uj kerületi beosztás a városi népességnek az eddiginél nagyobb érvényesülését eredményezi, utalok arra, hogy rendszerem szerint a városi jellegű kerületeknek, vagyis azoknak száma, amelyekben vagy kizárólag a városi lakosság választ, vagy pedig a kerület vegyes (városi és vidéki) ugyan, de a többséget a városi elem alkotja, 85-ről előreláthatólag 105-re emelkedik, pedig sok olyan — ma külön képviselő küldésének jogával felruházott — kisváros elveszti ezt a jogot, amely jelentéktelenségénél fogva csak látszólag szaporitotta a városi választókerületek számát. Megjegyzem még, hogy mind az önálló r. t. városi, mind a vegyes, de határozottan városi jellegű kerületek kiválasztásánál az ülető városok népszaporodásának az országos átlagnál kedvezőbb volta, továbbá ipari jellege erős nyomatékkal esik latba. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az iparos városok rendszerint gyorsabban fej lödnek, ezeknél tehát, valamint azoknál, amelyekben a népszaporodás kedvezőbb, az erőviszonyoknak jövőbeli alakulására is tekintettel kell lennünk. Ezért a fejlődül)!) és inkább ipari jellegű városokban aránylag kisebb lélekszámot és választói létszámot lehet a kerületi beosztás tervezésénél alapul venni. A további fejlődés az egyelőre mutatkozó eltéréseket csakhamar el fogja simitani, mert ezek a kisebb kerületek fejlödésképesek lévén, a többiek nagyságát előreláthatólag a közel jövőben elérik. IV. A vármegyei választókerületi székhelyek kijelölése akkor, amikor a kerületek nagysága és határai nagyjában már tisztázva vannak, legtöbbször önként adódik; a tervezett kerület természetes földrajzi, vagy gazdasági, vagy kulturális központja kínálkozik legalkalmasabb székhelyül. » ^ - •
