Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
418 873. szám. kentését, mint aminő — a fenti két szempont következetes érvényesítése esetén — egyébként indokolt lett volna ; hanem egy harmadik szempontot — a statusquonak méltányossági tekintetekből való lehető kimélését — csatolva az eddigiek mellé: mérné ki cndőnek tartom a leszállitást egész addig a határig, ameddig ez az országos érdekekkel összeegyeztethető. Különösen szem előtt tartottam ezt a kisebb vármegyékben, ahol már eddig is kevés kerület volt, s ahol már egynek elvesztése is érezhetőbb különbséget okoz, mint több kerülettel biró vármegyékben a kettővel vagy hárommal való apasztás. Részben a statusquo lehető fentartása érdekében, azért tudniillik, hogy a vidéki kerületek számát ne kelljen túlságosan apasztani, Budapest-nek a tervezetnem juttab annyi képviselőt, mint amennyi választóinak száma s a fővárosnak elhatározóan nagy kulturális fölénye folytán látszólag indokolt lenne. Ha ugyanis csupán e két főszempont : a választók száma, s a városoknál különösen mérlegelt kulturális és gazdasági erő uián indulnánk, Budapest részére a kerületeknek oly nagy számát kellene biztositanunk, hogy az a vidéki kerületeknek nagymértékű apasztásával, az ott szerzett jogoknak s korábban kialakult helyzeteknek igen szembeötlő sérelmével járna. S ugy hiszem, ez annál méltánytalanabb eljárás volna a vidékkel szemben, mert hiszen Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendülését nemcsak saját magának, de a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szitta magába erejének, népességének legnagyobb részét. Ha most ezt a Budapestnek juttatott erötöbbletet úgyszólván visszaadjuk a vidéknek politikai jogok alakjában: ez nem csupán méltányos eljárás, hanem logikus is, s az erők egyensúlya szempontjából indokolt. Különben is a vidék lakosságának sok helyütt úgyszólván egyetlen alkalma a közügyekkel való foglalkozásra s az ország dolgaiban való akaratnyilvánításra a képviselőválasztói jog gyakorlása. Budapest népe viszont közvetlen közelből szemléli az ország közügyeinek vitelét, a sajtóban, népgyűléseken, különféle szervezeteiben bő alkalma van hozzá is szólni azokhoz, itt tehát kevésbbé aggályos, ha aránylag valamivel nagyobb kerületek alakításával kisebb képviseletet biztosítunk is részére. Ez a relative kisebb képviselet különben a budapesti eddigi kilenc kerülettel szemben még mindig 22-t, vagyis 13 uj kerületet jelent, ami Budapest nagy jelentőségének teljes méltánylását mutatja. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Budapest közvetlen környékén alakuló négy-öt kerület tulaj donképen a főváros külvárosi kerületeinek tekinthető, mert választóiknak tekintélyes része a fővárosban él és dolgozik. A választókerületeknek az egyes törvényhatóságok közt való elosztása tehát különböző szempontok együttes mérlegelésének az eredménye, s abban a tekintetben, hogy az egyik vagy másik törvényhatóságnál melyik szempontot kellett döntő jelentőségűnek tekintenem, ismét csak a részletes indokolásra utalhatok. Megjegyzem még, hogy az 1913: XIV. t.-c. 25. §-ának második bekezdéséből folyó azt a felhatalmazást, hogy egyes választókerületek kivételesen két (vármegyei vagy városi) törvényhatóság területéből is legyenek alakíthatók, csupán két esetben vettem igénybe a kerületi beosztás tervezésénél. Mert bár különösen attól, ha egyes vármegyéknek határszéli szomszédos területrészei egybe kapcsoltatnának, nemcsak helyi, de magasabb állami szempontból is számottevő jó eredmények lennének remélhetők: mégis a választókerületi beosztásnak különben is nehéz problémáját vármegyei területrész-átcsatolásokkal, súlyosbítani nem kívántam; a csupán választókerületi szempontból való átcsatolás pedig sok közigazgatási gyakorlati nehézséggel járna, így — amint erre a részletes indokolás során fogok kiterjeszkedni — csupán két (városifalusi) vegyes kerület alakítását hozom javaslatba. Amennyiben később, a közigazgatási reformok megalkotásakor, esetleg a vármegyei terület-revizióra is rákerülne a sor: természetesen élihez képest a választókerületi ^beosztás is megfelelő kiigazításra szorul majd.
