Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
410 873. szám. tesen nem zárkózhatunk el egészen ama tanulságok mérlegelése elöl sem, amelyeket a külföldi államok választókerületi beosztásai nyújtanak. Teljesen tudatában vagyok tehát annak, hogy az uj választókerületi beosztásnak nagy problémája sokkal több fontos, s egyenkint is nagyon figyelemreméltó részletkérdést rejt magában, hogysem azokat általános elvi kijelentésekkel könnyű szerrel el lehelne intézni, vagy az egyik részletnél irányadó szempontokat a többire változatlanul lehetne alkalmazni. Az első részletkérdés, amelynek eldöntése természetes befolyással van minden további részlet alakulására, az : hogy az egész ország hány választókerületre osztassék föl? Ennek előzetes megállapítása után lehet csak vizsgálni, hogy mily szempontok legyenek irányadók a kerületek nagyságának megszabásánál, milyen arányban osztassanak meg azok az egyes törvényhatóságok között, mikre figyeljünk a törvényhatóságokra eső kerületeknek egyenkint való megállapításánál, s végül, hogy a választókerületi székhelyek kiszemelése körül milyen eljárást kövessünk? I. A Uválasztá-herüUteh összes számának megállapításánál lehetőleg ragaszkodni kívántam, az eddigi keretekhez. Az a változás, amelylyel e javaslat szerint a képviselők száma az eddigi 413-ról 435-re emelkedik, tehát egészben 22-vel íog szaporodni, nem elvi követelmény eredménye, mert elvileg a választókerületek jelenlegi számát is teljesen elégnek, sőt némileg soknak is találom. A javaslatba hozott emelkedés az eddigi fejlődés figyelembevételét, a városok (különösen a városi törvényhatóságok) eddigi, kedvezőtlen képviseltetekének megjavítását, a fennálló aránytalanságoknak lehető kiegyenlítését s alább a részleteknél külön is megindokolandó különféle méltányossági szempontoknak érvényre juttatását jelenti. k'ù elvi szempontok inkább amellett szólnának, hogy a képviselőházak a tanácskozás könnyebbsége, a megértés és meggyőzés nagyobb lehetősége, a képviselőház munkájának szakszerűsége és nagyobb intenzitása érdekében lehetőleg ne álljanak túlságos sok tagból ; viszont azonban arra is ügyelni kell, hogy a létszámnak a szükségesnél csekélyebb volta meg ne foszszon a képviseltetés lehetőségétől egyetlen figyelemreméltó területet sem, továbbá hogy az egészséges parlamenti vitát s az ellenkező nézetek mérkőzését meg ne akadályozza. Tekintet nélkül tehát arra, hogy a képviselőház az ország lakóinak, illetőleg a választóknak mily nagy tömegét reprezentálja, vannak bizonyos határok, amelyeken túl a képviselők számának növelése már nemcsak nem használhatna a parlamentarizmusnak, hanem még ártana is, mert nagyobb pártok kialakulását, egészséges parlamenti élet képződését nehezítené meg s frakciók keletkezését mozdítaná elő. Amint az Indokolás 1. sz. mellékletéből látható, Magyarország képviselőinek már eddigi, száma is közei van ahhoz a szélső határhoz, amelyen túl a választókerületek számát jelentékenyen szaporítani túlzás, még pedig a parlamentarizmus érdekei szempontjából ártalmas túlzás volna. Az országgyűlési képviselők száma ugyanis hazánkban — a külföldi államokhoz képest — aránylag máris a legnagyobbak közé tartozik. Az Európán kívüli parlamentáris államokban sehol sincs annyi képviselő, mint Magyarországon, még a roppant területű és népességű Északamerikai Egyesült Államokban sem. Az európai államok közül Ausztriában, Franciaországban, Nagybritanniában, Olaszországban, s kis mértékben még Oroszországban és Poroszországban is meghaladja ugyan az országgyűlési képviselők száma a magyarországiakét, de ezeknek az államoknak a népessége mind jóval nagyobb, mint hazánké. Az emiitett nagyobb államok
