Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-860

860. szám. 17 annektált tartományok gazdasági érdekeinek kielégítésére szolgál, a mennviben e vonal arra lesz hivatva, hogy Posavinát, Bosznia e legtermékenyebb vidékét Sarajevóval vasúti összeköttetésbe hozza és e vidék terményeinek piaczra hozatalát megkönnyitse. E mellett azonban e vonal kétségkívül közelről érinti a magyar érdekeket is, a mennyiben Brckánál és Rácánál újabb összeköttetést lótesit egyrészt a magyar szent korona országai, másrészt az annektált tartományok s jelesül azok egyik leggazdagabb és legtermékenyebb vidéke között. A szóban levő vasút a tuzla—doboji vasút Tuzla állomásából kiágazólag Gornja Tuzla, Konikovic Lopare, Pirkovac, Celió, Ratkovic és Stanovi irányában a vinkóvce—brckai helyi érdekű vasút Bröka állomásáig vezetendő fővonalból ós ezen vonalból Celicnél való elágazással Biieljinán át a vukovár—sid— rácai (duna—szávai helyi érdekű vasút) Ráca állomása felé vezetendő szárnyvonalból állana. Megjegyzendő, hogy a bijeljina—rácai összeköttetést illetőleg az a kérdés, hogy ez Lopare Labudska, Priboj, Ugljevik és Suhopolje iránj^ában, avagy Brökán ós Brezovopoljen át létesittessék-e, még tanulmány tárgyát képezi és a végleges vonalvezetés csak később e tanulmányok eredménye alapján fog megállapittatni A tuzla - éelic—brckai és celic- bjelina—rácai vonalak hossza összesen mintegy 120 kilométert tenne, a vasút szabványos nyomtávval építtetnék, melyen a legélesebb kanyarulat sugara 250 méter, a legnagyobb emelkedés illetve esés pedig 24°/oo volna. A tuzla—doboji jelenleg keskenynyomtávú 62 kilométer hosszú vasútnak szabványossá alakitása az okból szükséges, mert a szabványos nyomtávú vonalak közé beékelt ezen vonalnak keskenynyomtávú berendezéssel való meghag}'ása a forgalom lebonyolítását rendkívüli mértékben megnehezítené. Az osztrák érdekkörbe eső banjaluka—jajcei ós bugojno—rámái szabványos nyomtávú vasutvonalak kiépítése, valamint a már meglevő és az emiitett vonalak közé beékelődő, illetve azok folytatását képező jajce—bugojnoi ós ráma—mostari keskenynyomtávú vonalaknak szabványosítása kétségkívül közvetlenebb, rövidebb és teljesitőkópesebb vasúti összeköttetést fog lótes teni egyrészt Ausztria, másrészt Bosznia ós Herczegovina fővárosai Sarajevo, de különösen Mostar között. E mellett a vonalak építése, illetve átalakítása hadászati szempontokból igen nagy jelentőséggel bir s az uj vonalaknak hivatása lesz az is, ho^y Bosznia északnyugati részét az annektált tartományok fővárosaival az eddig teljesen nélkülözött vasúti összeköttetésbe hozza. A banjaluka—jajcei mintegy 68 kilométer hosszú vonalrósz a doberiin— banjalukai katonai vasút folytatásaként épülne és az emiitett vasútnak áthelyezendő Banjaluka állomásából kiindulólag a Vrbas folyó völgyében Novoselji, Krupa és Bocac községek irányában vezettetnék Jajce állomásig E vasút rendkívül nehéz völgypálya, a mely állandóan sziklás karsztterepen, nagyrészt sziklaszorosokban vezet. E vonalon igen számos kisebbnagyobb hid építése szükséges. A tervezett alagutak száma 27 ós összeshosszuk 8500 méter. E vonalrészen Banjaluka és Jajce állomásokon kívül 7 állomás terveztetik. A jajce—bugojnoi keskenynyomtávú vonal helyett létesítendő szabványos nyomtávú vonal hossza mintegy 41 kilométerre számitható s e szabványos nyomtávú vonal a már meglevő keskenynyomtávú vonaL vezetésétől c^ak annyiban fog eltérni, a mennyiben azt a terepviszonyok szükségessé teszik. Főrendi iromány. XVH. 1910—1915, 3