Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

870. szám. 161 iyózhatná, hogy kellő időben indítsanak eljárást az elsősorban felelős személy ellen. Ezt a visszásságot a szakasz utolsó bekezdése megelőzi anélkül, hogy az első bekezdésben elfoglalt elvi álláspontot sértené. 5. Az elévülésre a fentebb (2. alatt) előadott okokból a Btk. és a Kbtk. rendes szabályai irányadók. E szabályok természetszerűen csak akkor játszanak szerepet, ha az eljárás e §. értelmében idejekorán megindult. Az 50. §-hoz. 1. A Btk. 61 §-a szerint azokat a tárgyakat, amelyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, ha a tettes vagy részes tulajdonai, avagy azok birtoklása, használata vagy terjesztése tiltva van, el kell kobozni. A Bp. 169. §-a szerint az ilyen tárgyakat már az előzetes eljárás során le kell foglalni. Ennek az elvnek folyományakópen az előzetes eljárás során le kellene foglalni minden sajtóterméket, amely bűntettet vagy vétséget tartalmaz. Több külföldi sajtójog a sajtónak nem is biztosít semmi előjogot. Az a fontos szerep azonban, amelyet a sajtó az alkotmányos életben visz s amellyel a szabad fejlődést elősegíti s az a veszedelem, amely a sajtótermékek előzetes lefoglalásánál a közszabadságot érheti, múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy a törvényhozás a sajtónak e téren is kiváltságos jogot biztosítson s az előzetes lefoglalást, ha teljesen ki nem küszöbölheti, a szükséges keretek közé szorítsa. Kétségkívül e kérdés rendezése különös óvatosságot követel. Míg egyfelől a már említett szempontok, de az a tekintet is, hogy a lefoglalásokkal különösen időszaki lapok tetemes vagyoni kárt szenvedhetnek, sőt a tönk szélére juthatnak, az előzetes lefoglalás teljes kiküszöbölését tennék kívánatossá: addig másfelől nem lehet figyelmen kívül hagyni az államhatalomnak azt a kötelességót sem, hogy a bűntettek és vétségek káros hatását megelőzze és polgárait sajtó útján elkövethető jogsérelmektől a lehetőségig megvédelmezze. A kérdésnek eme kényes tárgyakat és mindkét oldalról fontos érdeket érintő természete érthetővé teszi azt az izgalmat, amely a kérdés feltevésével mindig együtt jár s amely a sajtó ügyében tartott 1907. évi értekezlet tagjait is két ellentétes táborra osztotta. 2. A magyar jogban a kérdés fontos vonatkozásai iránt mindig volt megfelelő érzék s a rendőrhatóságokat e területről kizárva, a lefoglalás elrendelése jogunkban mindig bírói hatáskörhöz tartozott. A lefoglalás szükségét azonban sajtótörvényünk, az 1848 : XVIII. t.-c. is belátta. E törvény 22. §-a szerint »a bűnvizsgáló bíró a vád feladása után a nyomtatványokat vagy metszvónyeket, ha szükségesnek ítéli, tüstént zár alá veheti«. Tételes jogunkban e kérdést a bűnvádi perrendtartás 567. és 568. §-ai szabályozzák. E §-ok szerint a nyomtatvány előzetes lefoglalását bűntettet vagy vétséget megállapító tartalma miatt, a vádló indítványára a bíróság rendelheti el. A nyomtatványok nemei közt jogunk a lefoglalás tekintetében különbsége, \wm tesz. A lefoglalás a Bp. r>is7. §-a értelmében kiterjed a nyomtatvány összes Főrendi iromány. XVn. 1010—1915. 21