Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
870. szám. 153 hogy a szerző együtt jótállónak tekintetik, a foglalás a felelős tulajdonos, kiadó vagy szerkesztő egyéb javaira is kiterjesztetik.« Ha azonban a bíróság más nyomtatványban, nem politikai jellegű s így lapbiztosítékkal el nem látott időszaki lapban elkövetett bűncselekmény miatt állapít meg pénzbüntetést, azért más törvényes rendelkezés hiányában kizárólag az ítéletben bűnösnek kimondott személy felelős. Ha az így kiszabott pénzbüntetést rajta behajtani nem lehet, az általános büntetőjogi szabályok szerint azt ellenében szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni. 2. A javaslat elfogadja a sajtótörvénynek a politikai jellegű időszaki lapokban elkövetett cselekmények tekintetében felállított elvét, hogy a pénzbüntetést a törvényhozó intenciójához képest lehetőleg eredeti alakjában kell végrehajtani s a pénzbüntetésnek átváltoztatása csak végső esetben foghat helyt, mert ez oly kisegítő intézkedés, amelyhez az általános büntetőjog is csak akkor fordulhat, ha a bírói ítélet egyébként hatálytalan maradna. A pénzbüntetéssel a törvényhozó rendszerint más indító okra kíván visszahatni, mint a szabadságvesztéssel; a kettő egymást sikerrel nem pótolhatja. De az általános büntetőjog gyakran utalva van rá, hogy az ítélet telje3 hatálytalansága helyett igénybe vegyen a pénzbüntetés helyettesítésére kínálkozó valamely eszközt. A sajtójognak ily eszközt ritkábban kell alkalmaznia. A sajtó útján elkövetett bűncselekmény több részese közt rendszerint van, aki a pénzbüntetést lefizetheti. A sajtójog ezt a személyt elveinek sérelme nélkül bevonhatja a felelősségbe; ezzel lényegében fentartja a fokozatos és kizáró felelősségi rendszert, csak biztosítja hatályosságát, amikor a pénzbüntetésért végső fokon azt teszi felelőssé, akin a büntetést eredeti alakjában végrehajtani lehet. Ezt a rendszert különösebben jogosulttá a sajtó szabadságának az az érdeke is teszi, hogy az írókat szabadságuktól megfosztani lehetőleg csak oly bűncselekmény miatt szabad, melyre a törvény szabadságvesztésbüntetést szab. Ezért indokolt, hogy a pénzbüntetést a javaslat szerint is lehetőleg eredeti alakjában kell végrehajtani. Annak a megszorításnak azonban, hogy ez az elv csak a politikai tartalmú időszaki lapoknál érvényesüljön, jogosultsága nincs; ezért a javaslat egyenlő elbánás alá veszi az összes sajtótermékeket és kimondja, hogy az ítéletben megállapított pénzbüntetésért, bűnügyi költségért és kártérítésért (39. §.) elsősorban az elítélt vagy elmarasztalt személy, ha pedig a közlemény oly időszaki lapban jelent meg, amelynek biztosítéka van, a biztosítékul letett összeg erejéig elsősorban a kiadó felelős. Amennyiben a pénzbüntetést, a bűnügyi költséget vagy a kártérítést az előbbi bekezdésben tett megkülönböztetés szerint az elítélt vagy elmarasztalt személytől behajtani nem lehet, vagy azokat a biztosítók nem fedezi, a megálla ított összeget a kiadótól ós amennyiben ez sem lehetséges, a nyomdavagy más többszörösítő vállalat tulajdonosától kell behajtani. 3. A javaslat ily szövegezéséből következik, hogy a 40. §. második bekezdésében felsorolt személyek a fokozatban előttük állóktól a kifizetett összegeket visszkereset útján visszakövetelhetik. 4. Amennyiben a pénzbüntetést sem a hírlapbiztosíték nem fedezi, sem a felsorolt személyeken behajtani nem lehet: érvényesülnek a büntetőjog általános szabályai. Kimondja ezért a javaslat, hogy ily esetben a pénzbüntetést az elítélt személyek ellen szabadságvesztósbüntetésre kell átváltoztatni Főrendi iromány. XVII, 1910—1915. 20
