Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

146 870. szám. e személytől teljesen távol áll is a közlemény bűnösségének tudata, a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék. 3. A javaslat átveszi a sajtótörvény rendszeréből a sajtó szabadságát illető fontosabb kiváltságokat, bár az általános büntetőjogi felelősség szabályaival ellenkeznek is ; de kiküszöböli és helyesebbeknek mutatkozó rendelkezésekkel pótolja azokat, amelyek sem a tisztességes sajtó szabadsága érdekében nem állanak, sem az anyagi igazság követelményeinek, sem az érvényes büntetőjog általános élveinek nem felelnek meg. A javaslat kiindulási pontja, hogy a tulajdönképeni bűntettest kell sújtani. A tulajdonképeni bűntettes az, aki a bűncselekményt tartalmazó közleménnyel a jogsértést elköveti, aki azzal a közönséghez fórkőzni kíván. Ez a bűntettes első sorban a szerző, még pedig e szónak tágabb értelmében, mint amelyet annak a mai gyakorlat egyik iránya tulajdonít, amely t. i. joggyakorlatunk másik irányától eltérően a közlemény szövegezőjót tette szinte kizárólag felelőssé a bűncselekményért; pedig ő sokszor csak egyszerű eszköz a mások kezében, akiknek utasítására dolgozik. A tulajdonképeni szerzők, az igazi bűntettesek: a rosszhiszemű besúgók, a megrendelők. Ezek a »szerző« fogalmának nem ritkán szűk körű magyarázata folytán szabadultak a büntetés alól, azzal az indokolással, hogy a sajtótörvény szavai szerint a »szerző« mellett felelősségre sonki nem vonható. Ahol a sajtójogi felelősségnek kiváltságos rendezése nincs, ott természetesen ez a visszásság sem áll elő, de a javallat annak elkerülése végett a fentebb már Kifejtett okokból az általános büntetőjogi felelőssséget a sajtóra kitérjesztetni nem kívánja; e helyett kifejezetten felelősség alá vonja a javaslat a szorosabb értelemben vett szerző mellett mindazokat, akik a bűncselekmény tényálladókát megállapító tartalom megalkotásában utasítással, adatok nyújtásával, szövegezéssel, ábrázolással vagy zenésítéssel részt vettek. Hogy kik e személyek ? azt minden adott esetben külön kell a bíróságnak meghatároznia. Elvileg büntetendők mindazok, akik szellemi munkájukkal vagy határozottan a bűncselekményre irányuló szándékukkal a bűncselekmény elkövetésében részesek; ide tartoznak tehát a felbujtók s szellemi munkát végző bűnsegédek egyaránt, kiesnek azonban a közlemény tartalmáért való felelősségből a bűncselekményben pusztán fizikai munkával résztvevők, a legtöbb kiadó, a nyomdász, a terjesztő. A tágabb értelembe vett szerzőnek a javaslatban meghatározott fogalma magában foglalja egyes esetekben a kiadót és (az időszaki lapoknál) a felelős szerkesztőt is. Minthogy ez a szerző fogalmából oly esetekben, amikor a kiadó vagy a felelős szerkesztő a közlemény megírásában közreműködtek, önként következik, a javaslat e lehetőséget külön nem emeli ki. A kiadónak s a felelős szerkesztőnek a szerzői fokozaton kívül eső külön jogi helyzete a szerzővel szemben a felelősség második és harmadik fokozatán jut kifejezésre. 4. A bírói kar több tekintélyes tagja azt kívánta, hogy a szerző mellett időszaki lapoknál a szerkesztő kollektiv felelőssége állapíttassék meg s a felelősség előterében a szerkesztő álljon. Ennek az álláspontnak képviselői felhozzák, hogy a szerkesztő nemcsak azzal járulhat hozzá a közlemény bűnösségéhez, hogy megírására utasítást ad, adatokat szolgáltat, vagy szövegezésében részt vesz, de azzal is, hogy oly közlemények közlését megtűri, amelyeknek bűnösségéről tudomása van, vagy amelyekéről elolvasásuk után tudomása lehetne. Az időszaki lap a szerkesztő nevének tekintélyével megy a közönség elé ; a közlés ténye foly-