Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

870. szám. 145 elveit sem elégíti ki,. mert a felelősséget az összes közreműködők ellen következetesen érvényesíteni elmulasztja ; de e theoretikus ellenvetések jelentőségét messze túlszárnyalják a gondatlansági elemen nyugvó rendszer egyéb, gyakorlati jellegű hátrányai. Ugy az anyagi igazság gyakorlati érvényesülésének, mint különösen a közszabadságnak érdeke határozottan ezen fikciókon épült rendszer ellen szól. Az a jogfelfogás, amely a fejlődós ós általában a véleménynyilvánítás szabadsága érdekében mindenkinek a szerkesztő és akiadó cenzúrájától is független szabadságot követel gondolatai közlésére, össze nem egyeztethető e rendszerrel, amely a kiadót ós a szerkesztőt minden közlemény érdemleges elbírálására kényszeríti. A célszerű igazságszolgáltatás fontos tekintete azért is a sajtójogi gondatlanság fogalmának konstruálása ellen szól, mert az arra épített felelősségi rendszerben nagy visszaélések észlelhetők. Minthogy e rendszer szerint a szerkesztőre vagy a kiadóra gondatlansága miatt kiszabott enyhe büntetéssel a szerző minden komolyabb büntetés nélkül menekülhet, e cél elérésére az álszerkesztők (szerkesztő-strohmannok) egészen szervezett csoportjai alakulnak ki. c) A sajtójogi felelősség leginkább elterjedt rendszere az u. n. fokozatos felelősség, amely a belga 1831-es alkotmány tör vényből indulva ki, rövid idő alatt megvalósult Európa több államának jogrendszerében. A fokozatos felelősség rendszere is több felelős személyt (szerző, szerkesztő, kiadó, nyomdász, terjesztő) ismer ugyan, de azok közül büntetőjogi felelősségre csak egyet von: azt, aki a felelősségi fokozatban legelői áll. Ez a rendszer ugyan a büntetőjog általános szabályaival a legkevésbé áll összhangban, de a közszabadságnak s a sajtó érdekeinek a legerősebben kedvez és megfelelő szabályozás mellett az anyagi igazság érdekeit is a legjobban kielégíti. Különböző törvényhozások e rendszernek egymástól sokban eltérő nemeit állapították meg, de alapgondolatában a rendszer mindenütt megegyezik. 2. Sajtótörvényünkben a büntetőjogi felelősséget a 13. és 33. §-ok szabályozzák. A 13. §. szerint sajtó vétségért büntettetik a szerző ; ha ez nem tudatnék, a kiadó; ha ez sem tudatnék, a nyomda vagy metszde tulajdonosa. A 33. §. az

t időszaki lapoknál a felelősségi fokozatba beilleszti a szerző után a felelős szerkesztőt is. ' A felelősség fokozatos és kizáró. A terjesztő a felelősségi fokozatban nem esik büntetés alá, csak a 44. §. szerint büntetendő, ha olyat árul, melyen a nyomdatulajdonosnak neve s laka kitéve nincs. Büntetés alá egyébként csak egy felelősségi fokozat, ezen belül rendszerint csak egy személy esik. A sajtó szabadságának biztosítására szolgáló kiváltság rendszerint mentesíti az összes részeseket: a felbujtókat, segédeket, bűnpártolókat egyaránt; mentesíti még akkor is, ha a bűncselekmény elkövetésében tudatosan, szándékosan vettek részt. A fokozatosság folyománya, hogy a fokozatban előbb álló nem háríthatja a felelősséget az utána következőre, tehát a szerző a kiadóra még akkor sem, ha munkája az utóbbinak megrendelésére készült s annak terjesztése kizárólag a kiadó érdeke. Az 1848. évi törvény nem anyagi, csak alaki bűnösséget keres. Megelégszik a bűnösség megállapításával s egy személy megbüntetésével, bárha Főrendi iromány. XVH. 1910-1915, 19