Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

870 szám. 143 rendszerint a bűncselekményt. A sajtó útján elkövetett rágalmazás pl. nagyobb nyilvánosság mellett történik, a megsértett titok nagyobb körökben válik nyilvánvalóvá; az izgatás nagyobb tömegeket hoz izgalomba; az elkövetett bűncselekmény állandóan megújul, ha valaki a nyomtatványt kézbe veszi. Nem lehet ezért semmikép megokolni azt a végletes álláspontot, hogy a sajtó útján elkövetett cselekményeket a büntetőjogi felelősség alól teljesen fel kell menteni. A sajtó útján elkövetett bűncselekményekre is alkalmazni kell az általános büntetőjogi elveket. Ámde az elvek alkalmazása nem jelenti azt, hogy az általános büntetőjog szabályai szószerint érvényesüljenek a sajtójog terén. Ennek útját állja két körülmény: először az a fontos közérdek, hogy a sajtót, mely az emberi haladásnak egyik legfontosabb szerve, minden zaklatástól lehetőleg megóvjuk ós másodszor a sajtó útján elkövetett bűncselekmények x'észeseinek nagy száma, s egymáshoz való sajátos, állandóan előre meghatározott viszonyuk. Ezért még oly államokban is, mint Angolország, ahol a törvényhozó a sajtójogi felelősséget az általános büntetőjogra való hivatkozással szabályozta, a gyakorlat emettől lényeges eltéréseket mutat fel ; a legtöbb állam azonban a sajtójogi felelősséget külön rendszerbe foglalja. Ez a rendszer különösen a felelősségre vonható személyek köre tekintetében a közönséges büntetőjog részességi szabályainál sokkal enyhébb. A magyar törvényhozás a sajtó különleges helyzetét s a sajtó útján elkövetett bűncselekmények részességi tanának sajátos követelményeit már 1848-ban szintén felismerte és a sajtótörvényben a sajtójogi felelősséget önállóan és a sajtóra kedvező módon szabályozta. Törvényhozásunknak erre az elvi álláspontjára helyezkedik a javaslat is, amikor a sajtótörvény felelősségi rendszerét kiinduló pontul elfogadva, olyan új felelősségi rendszert (33. és köv. §-ok) állapít meg, amely a sajtó szabadságának kedvez és az igazság követelményeinek a mai rendszernél inkább megfelel. E felelősségi rendszer önként órthetőleg csak ott zárja ki a Btk. és a Kbtk. rendelkezéseit, ahol az utóbbiakkal ellenkezésben áll ; egyébként a sajtó útján elkövetett bűncselekmények tekintetében is az utóbbiakat kell alkalmazni. E szabályt fejezi ki a javaslat 32. §-ának második bekezdése. 2. A 32. §. első bekezdése meghatározza emellett a bűncselekményeknek azt a csoportját, amelyre a felelősségi rendszer kiterjed. Eddigi jogszabályaink nem tettek különbséget az olyan bűncselekmények közt, amelyeket a sajtó igénybevételével követtek el (pl. titok elárulása, csalás, zsarolás stb.) ós olyanok közt, amelyeknek tartalmában foglaltatik a bűncselekmény tényálladóka (pl. rágalmazás, izgatás stb.). Az előbbi csoportnál büntetetendő az a tény, hogy valamely közleményt közzétettek, az utóbbi csoportnál ellenben büntetendő maga a közlemény. A bírói gyakorlat a sajtójogi felelősséget már eddig is többször csak az utóbbi csoportra alkalmazta, de ezt az álláspontot következetesen nem érvényesítette, bárha helyessége szembetűnő. Azoknál a bűncselekményeknél, amelyeknek a sajtó csak elkövetési eszköze, egyáltalában nem forognak fenn a sajtójog kivételes szabályozását megkívánó okok ; a magyar íelelősségi rendszer tekintetében pedig elég itt azokra a nehézségekre utalni, amelyek az egyes felelősségi fokozatok közt a felelősség áthárításánál ily bűncselekmény esetében jelentkezhetnek. A bírói gyakorlat egy 'részének helyes álláspontját teszi magáévá e javaslat, amikor a 32. §-ának második bekezdésében kimondja, hogy a bűncselekmény csak akkor sajtó útján elkövetett bűntett vétség vagy