Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
870 szám 139 mellett sem nyújtott;, a javaslat 10. §-ának új tilalma pedig nélkülözhetetlenné tette az újabb és magasabb büntetési tétel megállapítását. 3. Az a fontos érdek, hogy az időszaki lapoktól, amelyek a közönséggel való állandó érintkezés folytán a közügyekre ós a társadalom életére mélyebb, állandó hatást gyakorolhatnak, kívánatossá teszi, hogy a 16. §. szerint szükséges bejelentés kötelezettségét a törvény büntetőjogi szankcióval is biztosítsa. Ezt célozza a javaslat 24. §-ának 3. pontja, mikor kimondja, ü °gy vétséget követ el az, aki időszaki lapot a 16. §-ban meghatározott bejelentés tudomásul vétele előtt indít vagy a kiadótól vagy a szerkesztőtől megkívánt személyes feltételek (17. §.) megszűnése után alapot a törvénynek megfelelő más kiadó vagy szerkesztő alkalmazása nélkül adia ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy a bejelentés semmiféle teherrel nem jár, teljesítése pedig jelentős közérdek, a megállapított büntetési tételt magasnak tartani nem lehet. A mai jogban is a sajtótörvény 31. §-a szerint »egy évi fogságig és ötszáz forintig terjedhető büntetéssel sújtatik«, aki a sajtótörvény 30. §-ában elősorolt föltételek betöltése nélkül ad ki időszaki lapot. 4. Az a felelősségi rendszer, amelyet a javaslat megállapít, nagyobb és jelentősebb szerepet juttat a felelős szerkesztőnek, mint eddigi jogunk Különös súlyt kell helyezni ezért arra, hogy e minőségben a szerkesztéssel tényleg foglalkozó személyeket jelentsenek be s ne honosodjék meg hazánkban az állandó álszerkesztők (szerkesztő-strohmannok) rendszere. Ezt tartja szem előtt a javaslat 24. §-ának 4. pontja, mikor vétség miatt bünteti azt, aki felelős szerkesztőként olyan személyt jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik. 5. Vétségnek minősíti továbbá a javaslat 24. §-ának 5. pontja azt a tisztességtelen eljárást, hogy egyes hírlapírók vagy magukat hírlapíróknak nevező egyének fenyegető vagy tolakodó magatartásukkal pénzt vagy más előnyt kérnek vagy eszközölnek ki azért, amiért a sajtó terén valamit elhallgatnak, valami közleményt helyreigazítanak vagy az ellenértékkel arányban nem álló díjért valamit egyébként közzétesznek. E sajnálatos visszaélések ellen magának a hírlapirodalomnak hivatott képviselői kívánnak megtorló intézkedéseket, mert anélkül félő, hogy a visszaélések szaporodni fognak s a selejtesebb elemet sújtó társadalmi megvetés lassankint a hírlapirodalom tekintélyének csökkenését eredményezheti. De a közönség érdeke is erősen kívánja e zsarolási nem szigorú büntetését. A Btk. mai szabályai mellett e visszaélések nagy része menekül a büntetés alól, mert a Btk. (350. és köv. §-ai) a zsarolás megállapításához egyenes erőszakot vagy fenyegetést kíván meg s a bírói gyakorlat szerint ezeket a fenyegető vagy tolakodó magatartás, e cselekményeknek leggyakoribb és legveszedelmesebb eszköze, nem foglalja magában. Azért volt szükséges külön vétség statuálása. 6. Vétséget követ el a javaslat szerint továbbá az is, aki szándékosan valótlanságot ír és ezzel másnak kárt okoz. Szakítani kell végre azzal a helytelen és káros felfogással, hogy a sajtó csak akkor szabad, ha feltétlenül gázolhat a mások érdekeiben. Különösen a közgazdasági tudósítások terén észlelt sajnálatos visszaélések mutatják, mily szertelen károkat okoz lelkiismeretlen emberek olyan ténykedése, hogy valótlan híreket röpítve világgá, a kevésbbé tájékozottakat egész vagyonukból kiforgatni segíti Ha judikaturánk e visszaélések ellen a csalásról szóló rendelkezések alkalmazásával nem nyújthatott védelmet, móoot kell arra adni oly rendelkezéssel, amely — mint a 24. §. 6. pontja — kifejezetten az ilyen és hasonló visszaélések ellen irányul. 18*
