Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
870. szám 131 csak a becsületes és a sajtójogi felelősség viselésére alkalmas magyar állampolgár minimális cenzusát kívánja meg. E cenzus elsősorban: hogy az időszaki lap kiadója nagykorú, magyar állampolgár legyen s az új sajtótörvény hatályosságának területen lakjék. Az időszaki lapok közintézményszerű jellege s a közéletre gyakorolt jelentékeny befolyása eléggé indokolja, hogy az állampolgárságot és a nagykorúságot a kiadótól meg kell kívánni. Azt a követelményt, hogy a kiadó az ország területén lakjék, azért kell a kiadói működés feltételéül állítani, mert a felelősség érvényesítése másként legyőzhetetlen nehézségekbe ütközhetnék. Bizonyos erkölcsi integritást a sajtónak a közéletben való jelentékeny részesedése s a társadalmi élet ellenőrzésére és bírálatára is kiterjedő szerepe mellett természetesnek kell tartani. A javaslat e tekintetben is a minimumnál marad s csak azt zárja ki a kiadói tisztből, aki bűntett miatt öt éven belül, aljas okból elkövetett vétség miatt pedig három éven belül büntetve volt, vagy aki szabadságvesztésbüntetést tölt, vagy politikai jogainak gyakorlásától fel van függesztve. A rehabilitációnak elvben már hazánkban is elfogadott igazságai a hosszabb idő óta becsületesen élő, bár büntetett előéletű embernek a kiadói vállalkozástól való elzárását nem engedik meg. A csőd vagy gondnokság alatt állókat elsősorban a nagyközönség érdekeire tekintettel kell a kiadói vállalkozástól eltiltani, mert ily egyének ellen kötelezettségeik teljesítése iránt eredményes lépéseket tenni nem lehet. Ha a kiadó cég jogi személy vagy társaság, a felsorolt előfeltételeket a javaslat csak a kiadásért személyesen felelős egyéntől kívánja meg. Azt alig lehetne megokolni, hogy a vállalatnak oly tagjait is bármily cenzus alá vegyük, akiknek a kiadásra közvetlen befolyásuk nincs s abban kizárólag kisebb-nagyobb betéttel, részvénnyel részesednek. 2. Az időszaki lapok felelős szerkesztőivel szemben a sajtótörvény épen úgy nem támasztott semmi személyi követelményt, amint a kiadóval szemben. Ugyanazok az okok, amelyek a kiadónál ily követelményeket kívánnak, fokozott mértékben fenforognak a szerkesztőnél, akinek a közönségre való kihatása természetszerűen sokkal erősebb ós közvetlenebb, mint a kiadóé. Ezért a javaslat a szerkesztőtől megköveteli mindazokat a személyes tulajdonságokat, amelyekre a kiadóval szemben súlyt fektet, de a szerkesztővel szemben még további követelményeket is támaszt. E követelmények : hogy a szerkesztő ne legyen előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban és ne legyen feltételes szabadságra boc sátva. A szabadságától megfosztott szerkesztő nem lehet felelős a távollétében közölt cikkekért s így felelősségének fikcióját sem lehet fenntartani. Az államhatalom önmagával jutna ellenkezésbe, ha ugyanakkor a szerkesztéssel járó kötelességek teljesítését kívánná a bejelentett szerkesztőtől, amikor őt személyes szabadságától megfosztotta. Önként érthető azonban, hogy úgy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság, mint a szabadságvesztésbüntetés csak ideiglenes akadályai az időszaki lap szerkesztésének s mihelyt véget értek, a szerkesztő hivatalát — más gátló ok hiányában — szabadon tovább végezheti. A javaslat rendelkezésének folyománya, hogy mihelyt a szerkesztő személyes szabadságát elveszti, más ideiglenes szerkesztőt kell haladéktalanul bejelenteni, mert ez a ténykörülmény a 16. §-ban felsorolt körülményekben való változást jelenti. 17*
