Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
870. szám. 109 zati ág képviselve volt, a királyi bíróságok, a koronaügyészség, a kir: ügyészségek, a tudományegyetem s a sajtó különböző pártállású munkásai mintegy nyolcvan meghívott tag útján fejezték ki a sajtó reformjára vonatkozó javaslataikat. Az értekezlet, természetéhez képest, határozatokat nem hozott; azonban a legtöbb lényeges kérdésre, amely a reform körül felmerült, bizonyos harmonikus összvólemény alakult ki. Különösen két irányban jelentkezett minden oldalról egyértelműleg a reformgondolat ; általános az óhaj, hogy a tisztességes és komoly sajtó szabadsága intézményesen biztosíttassók s általános az a kívánság, hogy a sajtó, külön sen a napisajtó egy részének mindinkább elfajuló visszaéléseit a törvényhozás hatályos eszközökkel szüntesse meg vagy legalább akadályozza. Az 1907. évi sajtójogi értekezlet után a sajtójog általános és részleges reformjáról tervezetek készültek, de azok éppen úgy, mint a sajtójogi értekezlet előtt készített reform-munkálatok, nem jutottak a törvényhozás elé. 1 ) II. Sajtójogunknak leginkább szembetűnő hiányai főleg a következők: 1. A nyomtatványok terjesztésének szabadságát törvényeink csak elvben mondják ki, de annak intézményes biztosításáról és a terjesztés szabályozásáról kellően nem gondoskodnak. A postának és a vasútnak sajtótermékek szállítására vonatkozó kötelessége törvénybe iktatva nincs ; kormányrendelettel az alkotmány kifejezett rendelkezéseinek egyenes sérelme nélkül ezt a szállítást meg lehet szüntetni, vagy fel lehet függeszteni. A külföldi sajtótermékek kitiltása törvényben szabályozva nincs. 2. A sajtó útján hirdetett valótlanságok helyreigazításáról s a közleményekkel okozott kár megtérítéséről jogunk nem gondoskodik. A helyreigazítás ugyan mai jogrendszerünk mellett is gyakran helyt fog, de egyesek önkényes elhatározásától függ, hogy a lapjaikban megjelenő valótlan közlemények helyreigazításának helyt adnak-e; a helyreigazításnak intézményes biztosítéka nincs. A kártérítésre vonatkozó törvényes rendelkezések hiáiryát sem pótol la a szokásjog; a közleméiryekkel sokszor rosszhiszeműen okozott nyilvánvaló erkölcsi és anyagi kár megtérítésének bírói gyakorlatunk eddig nem adott helyt. 3. A sajtó útján ós a sajtóval kapcsolatosan elkövetett sok veszedelmes és jogsértő cselekmény nem büntethető vagy megfelelő büntetése hiányzik. Különösen érezhető o hiány az újabban gyakoribbá vált, a zsaroláshoz közel eső cselekményeknél. Továbbá sem a törvény, sem a bírói gyakorlat nem nyújt elég védelmet a közszemérmet sértő veszedelmes pornográfiái elfajulásokkal szemben. 4. A sajtójogi felelősség mai rendszere sokszor nem az igazi bűntettest sújtja, de olyanokat von büntetőjogi felelősségre, akik mások egyzerű esz« közei. E rendszer az anyagi igazságot sérti anélkül, hogy az a sajtószabadság érdekében állana. Folytonos, rendszeres visszaélések meggátlására joo-szabályaink nem alkalmasak. 5. A sajtóeljárás nem elég gyors. Egy-egy sajtóügy végleges letárgyalása éveket vesz igénybe, ami a polgárságot káros izgalmaknak, az érdekelt ') Mint legújabb fázis megemlítendő Lovászy Márton országgyűlési képviselő úrnak 1911 évi augusztus hó 26-án a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslata a sajtótermékek teriesz* téséről. Ezt a törvényjavaslatot benyújtója a képviselőháznak 1911. évi augusztus hó 30 nanián tartott ülésén indokolta. ' i J
