Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
110 870. szám teleket különös joghátrányoknak teszi ki. A közönséges büntető eljárásban általában megfelelő határidők a sajtójog területén túlságos hosszúaknak, s egyes közbenső perbeli cselekmények mellőzhetőknek mutatkoznak. A bizonyítás mai rendszere a feleknek túlságos sok módot nyújt az ügy végleges elintézésének folytonos halogatására, amivel sokan visszaélnek s ellenfelük érdekét rendkívül sértik. 6. Revízióra szorul a bíróságok hatáskörének és illetékességének mai rendezésére vonatkozó némely jogszabály. 7. A hírlapirodalom képviselői a hirlapvállaatok és a szerkesztőség személyzete kőzött fennálló viszony jogi rendezését sürgetik. A hírlapvállalatok és szerkesztő személyzetük között fennálló magánjogi viszonynak ugyan más természete van, mint a sajtóügyre vonatkozó közjogi kérdéseknek, o magánjogi viszony rendezésének fontosságát és szükségét úgy közszempontból, mint az érdekeltek jogosult magánjogi igényei tekintetében mégis a legteljesebb mértékben méltányolni kell. III. Egyes részletkérdések úja,bb rendezése mellett a javaslat főleg az előadott hiányok pótlására törekszik. Két vezető elve, hogy a tisztességes és komoly sajtó szabadságát biztosítsa, a sajtó útján elkövetett visszaélések ellen pedig hatályos és gyors védelmet nyújtson, B vezető elveknek megfelelően a javaslat lényegesebb rendelkezései a következők : 1. A javaslat fenntartja és kifejezetten hangsúlyozza a sajtószabadságnak az 1848. évi sajtótörvényben kifejezett elvét (1. §.). kimondja a terjesztés szabadságát s kifejezésre juttatja, hogy a m. kir. posta ós az összes hazai közforgalmú vasutak és hajózási vállalatok minden a terjesztéstől el nem tiltott sajtóterméket a szabályszerű díjakert szállítani kötelesek (9. §.). Részletesen szabályozza a javaslat a terjesztés korlátait (10. §.). A sajtótermékek utcai és házaló terjesztését a javaslat továbbra is megengedi, még pedig a fennálló jogszabályoknak, megfelelően, az u. n. engedélyezési rendszer szerint (11—14. §-ok). 2. Szabályozza a javaslat a helyréigazítási jogot, még pedig úgy, hogy egyfelől az időszaki lapokban megtámadottak megfelelő védeiemhez jussanak, másfelől az időszaki lapok érdekei csorbát ne szenvedjenek (20—23. §§.). Megállapítja a javaslat a sajtóközleményekkel okozott vagyoni kár megtéritésének és a nem vagyoni kárért járó elégtételnek jogát (39. §.). 3. A sajtóval kapcsolatos visszaélések közül vétségnek nyilvánítja a javaslat a nyomdai munkások részéről jelentkező cenzúrát, hogy ezzel is a sajtó szabadságát biztosítsa; védelmet nyújt az álszerkesztő (u. n. Strohmann) ellen ; szigorú büntetést állapít meg a sajtó útján elkövetett zsarolásszerű visszaélések, a valótlanságok szándékos és kárt okozó terjesztése, úgyszintén a szeméremsértő vagy a közerkölcsiséget veszélyeztető hirdetések és hasonló közlemények ellen (24. §.). 4. A sajtójogi felelősség tekintetében a javaslat fenntartja az u. n. fokozatos felelősség rendszerét, mint amely a sajtó külön jogi állásának a leginkább megfelel, de fennálló jogszabályainkon egyfelől az anyagi igazság érdekében, másfelől a sajtó szellemi munkásainak védelmére több változtatást tesz Ezek közül a legfontosabb, hogy szerzőkónt kell büntetni azt is, aki a bűncselekmény tényálladékát megállapító tartalom megalkotásában
