Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-785
785. szám. 37 Ausztriában az ügyvédjelöltek kötelező bírósági joggyakorlatát az 1910. évi deczember hó 24-iki osztrák törvény (Gesetz über die Gerichtspraxis der nicht im richterlichen Vorbereitungsdienste stehenden Rechtspraktikanten. Reichsgesetzblatt 1911. No. 1. ; v. ö. továbbá Verordnung des Justizministers vom 8. Jänner 1911., Reichsgesetzblatt 1911. No. 5.) a joggyakorlat módozatai tekintetében a javaslattal több irányban egyezően szabályozza. VI. Ami az egyévi kötelező ügyvédi joggyakorlatot illeti, ennek megszerzése az ügyvédi pályának mint szabad foglalkozásnak természeténél fogva csak az ügyvéd és a jelölt szabad egyessóge alapján volna lehetséges. Ebből szorosan az következnék, hogy az állam is a bírói szukkreszcencia megválasztásánál az ügyvédi kar azon korlátozó befolyására lenne utalva, amelyet az ügyvédi kar a nála töltendő joggyakorlatra lépő jelöltek kiválasztása útján gyakorol. Ez a végső következmény az állam igényei szempontjából elfogadhatatlan. Azok a tekintetek ugyanis, amelyek az ügyvédi pálya jelöltjeinek megválasztásánál irányadók, nem lehetnek döntők arra nézve is, hogy az állam a bírói hivatás számára kiket válasszon ki. Ennélfo gva a javaslat a bírósági joggyakornokok tekintetében szükségesnek látta oly kisegítő intézkedés megállapítását, amely arra a kivételesen netalán előforduló esetre vonatkozólag, ha a bírósági joggyakornok nem talál megfelelő ügyvédjelölti elhelyezést, lehetővé teszi a joggyakornoknak valamely ügy vedhez az ügyvédi autonómia keretében megvalósuló kényszerbeutalás segélyével való beosztását a törvény által kötelezővé tett ügyvédi joggyakorlat megszerezhetóse végett. A javaslat az ily kényszerbeutalásra a vele együtt járó visszásságokra tekintettel, csakis mint végső eszközre gondol s ennek lehető elkerülését első sorban azzal kívánja biztosítani, hogy a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátandó rendeletben gondoskodás tárgya lesz, hogy joggyakornokokká lehetőleg csak oly jelöltek neveztessenek ki, akik az egyévi kötelező ügyvédi joggyakorlatotmár megszerezték. Ha kivételesen indokolt esetben nem ily jelölt neveztetnék ki, a joggyakornok csakis az ügyvédi joggyakorlat megszerzéséhez szükséges szabadságidő engedélyezésére tarthat első sorban számot; de a kiadandó rendelet gondoskodni fog azoknak a módozatoknak megszabásáról is, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy a joggyakornok valamely az ügyvédi joggyakorlat megszerzésére alkalmas hivatalban vagy személynél való elhelyezésében hivatali fellebbvalói részéről is megfelelő támogatást nyerhessen, hogy a kónyszerbeutaíás szüksége, elkerülhető legyen. Ugyanez a rendelet fogja szabályozni azt a kérdést is, hogy az ekként kinevezett joggyakornok az ügyvédi joggyakorlat ideje alatt segélydíját megtartbatja-e. VII. A javaslat a joggyakorlati képzés alaposságát kívánja előmozdítani azzal, hogy mind a kir. törvényszéknél, mind az ügyvédi kamaráknál időnkinti rendszeres összejövetelek tartását szabja meg' a jogfejlődés újabb eredményeinek, vitás kérdéseknek ós jogeseteknek megbeszélése és a joggyakorlaton levők elméleti és gyakorlati kiképzésének más alkalmas módon való előmozdítása végett, amely összejöveteleknek részleteit, s különösen az azokban való részvétel kötelező voltának kérdését rendelet fogja tüzetesebben szabályozni. VIII. A joggyakorlati képzés hatályosabbá tételét mozdítja elő a javaslatnak az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-c. 108. §-ában foglalt szabályt általánosító (16. §.) az a rendelkezése is, mely szerint a fegyelmi bíróság súlyosabb fegyelmi vétség esetében a joggyakorlat idejét hat hótól két évig terjedhető idővel meghosszabbíthatja. A fegyelmi bírás-