Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-785
34 785. szám. e pályák jelöltjei mind a két pálya feladataival a joggyakorlat ideje alatt lehetőség szerint közvetlenül megismerkedjenek s azokban kellő jártasságot szerezzenek. Ez úgyszólván kivétel nélküli általános óhaja ma már a jogászi közvéleménynek, s megvalósítva látjuk azt a Németbirodalomban (Gerichtsverfassungsgesetz vom 27. Januar 1877, R. G. B. Nr. 4, § 2 és Rechtsanwaltsordnung vom 1 Juli 1878, R. G B. Nr. 23, § 1) ; továbbá Ausztriában is annyiban, amennyiben az ügyvédi képesítéshez az ügyvédnél töltött joggyakorlaton felül egy évi bírósági joggyakorlat is megkívántatik, a bírói képesítéshez pedig a bírósági joggyakorlat mellett az igazságügyminiszter az ügyvédnél vagy a kincstári ügyészségnél töltendő egyenként hat hónapnál nem hosszabb joggyakorlatot egyes főtörvónyszéki kerületekre nézve kötelezővé teheti (Advokatenordnung, R. G. B. 1868 No. 96, § 1 és Gerichtsorganisationsgesetz, R. G. B. 1896 No. 217 § 5). Ha azonban ennek megfelelően mindkét gyakorlati vizsgának egyaránt kötelező előfeltételéül állapíttatik meg mind a bírósági, mind az ügyvédi joggyakorlat, akkor ezzel megszűnvén az egyetlen eltérés is, amely ma még a gyakorlati bírói vizsgálat és az ügyvédi vizsga előfeltételei tekintetében fennáll, két gyakorlati vizsga fenntartása minden jelentőségét teljesen elveszíti; mert azonos tárgykörben azonos előfeltételek mellett oly két különböző képesítő vizsgát, amelyeü közül az egyiknek képesítő ereje nagyobb, mint a másiké, észszerűen fenntartani nem lehet. Az ügyvédi, bírói ós ügyészi hivatás ugyanis más-más szerepkörben ugyan, de céljuknál fogva együttműködésre hivatott tényezői az igazságszolgáltatásnak, ami egyenlő elméleti és gyakorlati jogi képzettséget feltételez. Épen azért elvileg sem helyes közöttük a képesítő vizsgák tekintetében válaszfalat felállítani s amennyiben e hivatásoknak mint életpályáknak eltérő szervezete esetleg gyakorlati okokból különleges előfeltételek megállapítását kívánja, ezeket nem a képesítő vizsgákban, hanem más tényezőkben kell keresni. Egyébiránt ezek között az életpályák között az egyikről a másikra való átmenetelt más előfeltételek felállításával sem kívánatos megnehezíteni. A viszonosság alapján ugyanis egyenlő feltótelek mellett jobban lehet remélni azt, hogy mindegyik pályán a maguk különleges gazdasági és egyéb viszonyainak megfelelően arányosan fognak a szükséges erők elhelyezkedni. Épen azért a javaslat az ítélőbírói és az ügyvédi képesítés tekintetéi>en ma fennálló bifurkációt, amely egyik legfőbb akadálya az érintett szempontok érvényesülésének, megszünteti ós a fennálló külön gyakorlati vizsgák helyébe egységes jellegű bírói ós ügyvédi vizsgát szervez. Egységes a bírói és ügyvédi pályára képesítő vizsga a Németbirodalomban is (Justizprüfung). Egységes vizsgaként a bírói vizsgát állapítja meg az ügyvédi pályára nézve az új osztrák ügyvédi rendtartás ja vasi at a (1. §, /) pontja). Ügyvédtől (Avocat) és bírótól egyenlő jogi képzettséget kíván a francia jog is. Az új vizsga nevéül a javaslat a »bírói és ügyvédi vizsga« elnevezést választotta; mert a vizsga képesítő erejének két főirányát és azt, hogy az új vizsga az eddigi két vizsga egyesítéséből állott elő, már magában az elnevezésben is kifejezésre kívánta juttatni. III. A javaslat a vizsga előfeltételéül megszabott három évi joggyakorlat idejéből a paritás elvének megfelelően kötelezően legalább egy évi bírósági és legalább egy évi ügyvédi jellegű joggyakorlatot kíván meg; ezenfelül a jelöltek tetszésére bízza azt, hogy a többi időt az általuk választott
