Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-785
785. szám. 35 életpályára tekintettel a joggyakorlat folytatására kijelölt hatóságok ós személyek közül hol kívánják eltölteni. A kötelező bírósági és ügyvédi joggyakorlat tartamára nézve több oldalról az a kívánság merült fel, hogy mindegyik külön-külön másfél évben állapíttassák meg. Igaz, hogy a joggyakorlatnak ilyen irányban való szabályozása a bírósági és ügyvédi joggyakorlatnak egyetemesebb jogászi képzőereje által az e tekintetben elérni kívánt célnak jobban megfelelne, de különösen a bírósági joggyakorlat tartamának ily felemelése a mai állapottal szemben túlságos mértékben szigorítaná a jogi pályák feltételeit, ennélfogva a javaslat azt már csak ebből az okból sem fogadhatta el. Másfelől az egész joggyakorlati időnek kizárólag a bírósági ós az ügyvédi pálya számára való lefoglalása úgy a jelöltekre nézve az életpálya választását, mint a többi jogi pályára nézve a szükséges segédszemélyzet megszerzését is szükségen túl megnehezítené és a vizsgát megelőzően nehezítené a többoldalú gyakorlati ismeretek megszerzésének lehetőségót is. Már pedig a javaslat ép az utóbb érintett irányban el akar térni a fennálló jogállapottól abban a tekintetben is, hogy az egyoldalú jogászi képzésnek gyakorlati pénzügyi, közigazgatási és közgazdasági ismeretekkel való kiegészítésére is módot kíván nyújtani. Erre való tekintetből megengedi, hogy a joggyakorlat idejébe összesen hat hó tartamáig beszarnittassék a jelöltnek oly szolgálati ideje is, amelyet nem szorosan vett joggyakorlaton, hanem pénzügyi vagy más közigazgatási hatóságnál a fogalmazó szakban vagy gyári vagy közlekedési vállalat vagy pénzintézet üzletében töltött. IV. A bírósági és az ügyvédi joggyakorlatnak kötelezővé tótele a joggyakorlatnak tüzetes szabályozását teszi szükségessé. A bírósági joggyakorlat ugyanis az ügyvédi képesítés megszerzésének is előfeltételévé válván, nem függhet attól, hogy az azt megszerezni kívánó jelölt hivatali állásban mint joggyakornok vagy jegyző alkalmazást nyerhet-e, hanem mindenkinek, aki a joggyakorlatra bocsátáshoz megkívánt feltóteleknek megfelel, a hivatali alkalmazási viszonyon kivül is jogának kell lennie ahhoz, hogy a törvény által megszabott joggyakorlatot megszerezhesse. Az ekként csupán joggyakorlat szerzése céljából a bírósághoz belépő jelöltek tehát nem fognak a hivatali előlépésre igényt adó alkalmazási viszonyban állani, hanem a javaslatban tervezett s a kiadandó rendeletben részletesebben szabályozandó módozatok szerint fogják a joggyakorlat szerzése céljából megállapítandó tennivalóikat végezni addig az időig, amíg a kötelező egy évi gyakorlatot eltöltötték vagy amíg ezen^túl terjedő alkalmazásukat a közszolgálat érdeke megengedi. Az a közeli viszony azonban, amelyben a hivatal belső életéhez állanak, megkívánja, hogy a bíróságnál való működésük a közszolgálat természete által követelt feltételekhez köttessék és működésük megszűnése is a közszolgálat megszűnésének módjára történjék. Ezért kívánja meg a javaslat a joggyakorlat megkezdéséhez az ítélőtáblai elnök engedelmét (6. §.) ós a hivatali esküt (9. §.), annak abbanhagyásához pedig a hivatalos felmentést. (11. §.) A bírósági joggyakorlat teljesítésének szabályozása egyébként arra irányul hogy az minél többoldalú ós általánosabb jellegű, de egyszersmind minél intenzívebb s eredményesebb legyen. A bírósági joggyakorlatnak az ügyvédjelöltekre is kötelezővé tótele azt a z aggályt keltette fel, hogy a bíróságoknál akadályba fog ütközni a nagyszámú ügyvédjelölteknek elhelyezése. Ezt az aggályt azonban igazoltnak tekinteni nem lehet. b*
