Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-803

803. szám. 249 Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épitmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak, különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhason. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja ós mélysége minden egyes esetben — a terep- ós talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat ós építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 080 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállitani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep szinvonalától mérve legalább 0'80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- ós bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandczement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készitendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatoka., melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló vagy netalán még Kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartoznak az engedélyes czégek a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelően állitandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 centiméter, azon túl pedig 10 centiméter vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak — a mennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek ós az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, — valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*15 méter vastag koalappal és ugyanily vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 centiméter vastag kavicsréteggel bori tandók. Az őrházi fensikok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 centiméter vastag kavicsboritással látandók el. Az állomásokon, a fensiknak ós különösen a vágányzatok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 négyzetméter és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 négyzetméternyi a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a terv Főrendi iromány. XVI. 1910—1915. 32