Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-801
198 801. szám. Ezen utóbbi feltétel alól kivételt a törvényjavaslat csak azokkal szemben tesz, a kik bár jegyzői minősítéssel nem birnak, de 1904-ben segódjegyzői fizetéskiegészitésben részesültek, a kik tehát ez által már akkor mintegy segédjegyzőknek elismertettek; továbbá a kik az 1904: XI. t.-cz. végrehajtása során csak a/ért nem részesültek segédjegyzői fizetéskiegészitésben, mert illetményük a minimális 1.000 koronát elérte Az ilyeneket nem volna méltányos az illetményrendezés előnyeitől megfosztani, de viszont, tekintettel a jegyzői minősítéssel biró, állást kereső egyénekre, nem látszik megengedhetőnek, hogy a jegyzői minősitéssel nem biró segédjegyzők száma szapoiittassék. 4. $: A fizetéskiegészités módozatai tekintetében a törvényjavaslat — mint már az indokolás általános részében emiitettem — elvi alapjaiban azt a rendszert tartja fenn, a melyet az 1904: XI. t.-cz megállapított. így a 4. §. is lényegében az idézett törvény 4. §-ával egyezően intézkedik ama községeknek a fizetéskiegészitéshez való hozzájárulásáról, a melyeknek utolsó 3 évi pótadóátlaga 20°/o-on alul marad. Uj csupán az az indokolt rendelkezés, hogy a pótadóátlag kiszámításánál a hasznothajtó befektetésekre (ingatlanvétel, üzemek létesítése stb.) tett kiadásokat le kell vonni. 5. §. Az 5. §. lényegében az 1904. XI. t.-cz. 5. $-ával egyezően — felsorolja azokat az illetményeket, a melyeket a jegyzők és segédjegyzők alapilletményének kiegészítésénél számba kell venni. Ezek közé sorolja a javaslat mindazokat az illetményeket, a melyeket a jegyző és segéd jegyző rendszeresen, az állandóság jellegével élvez, igy nevezetesen a községtől nyert fizetést, esetleges személyi pótlékot és drágasági pótlékot, de az utóbbit csak abban az esetben, ha az nem alkalomszerűen, hanem 1914. évi január 1-én tul is fenmaradólag, tehát állandóbb jelleggel rendszeresittetett; továbbá a jegyzői javadalomhoz tartozó ingatlanok haszonélvezetének, az ezen ingatlanok megművelése körül teljesitett szolgálmányoknak és a községek által nyújtott terményjárandóságoknak pénzbeli egyenértékét, végül az állam által adott (izetéskiegészitést, korpótlékot és személyi pótlékot. Nem jön számításba ellenben semmi olyan illetmény, a mely nem rendszeresített jellegű (jutalom, alkalmi drágasági pótlók stb.), vagy a, melyet csak vissz;, vonhatókig (pl az állami fizetés rendezés megtörténtéig) szavaztak meg, vagy a mely nem tisztán hivatali illetmény természetével bir, minő különösen a rnúgánmunkálatokból credo jövedelem. A mi a magánmunkálatokból származó iövédelmet illeti, kétségtelen, hogy ez egyes helyeken jelentékeny összegre rug. Kétségtelen továbbá, hogy éppen ez a jövedelem az, a mely a jegyzők anyagi helyzetében vidékenkint és jegyz őségen kint nagy és aránytalan különbségeket okoz. Ez inditott sokakat arra a meggyőződésre, hogy az állami segélyezésnél ezeknek az aránytalanságoknak kiegyenlítésére kellene törekedni s igy teljesen figyelmen kivíil kellene hagyni azokat a jegyzőket, a kiknek jövedelme a magánmunkálatok révén nemcsak eléri, hanem sokszor jóval felül is múlja sokkal magasabb minősítésű nuis közalkalmazottaknak elérhető maximális illetményeit
