Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-801

801. szám 11)7 megállapított összegen felüli fizetéssel való rendszeresítését a jövőre kizárja, nem akarja megtiltani azt, hogy egyes községek — indokolt esetekben és amennyiben anyagi erejük megengedi — arra érdemes jegyzőjük vagy segédjegyzőjük részére esetleg ne adhassanak csupán az illető személyére szóló működési pótlékot sem. Ezzel a joggal a vármegyék is fel vannak ruházva saját tisztviselőikkel szemben. A működési pótlékról még alább, a 7. §. indokolásánál lesz részletesen szó. 3. §. A 3. §-ban szükségesnek tartottam megjelölni, hogy e törvényjavaslat szempontjából kiket kell segédjegyzöknek tekinteni. Ugyanis egységes törvényhozási rendelkezés hiányában jelenleg egyes vármegyékben, illetőleg némely községekben olyan községi alkalmazottak is viselik a segédjegyzői czímet, a kikre az e törvényjavaslatban tervezett íizetósrendezés előnyei már alkalmazásuk ideiglenes volta következtében sem terjeszthetők ki. Az 1886: XXII. t.-cz. az akkori kezdetlegesebb községi közigazgatási viszonyok között még nem számított arra, hogy a nagyközségekben a jegyzők mellett segédjegyzők is alkalmaztassanak. A körjegyzőség által esetleg tartandó segédjegyzőről megemlékezik ugyan (67. §.\ de a körsegéd jegyzői minőséget sem tekintette olyan rendszeres alkalmazásnak, a milyenné a községi •élet feilődésével a segédjegyzői állások lassankint átalakultak. Mivel e kérdést az 1886: XXII. t.-cz. n}átva hagyta, ennélfogva az 1904. óv előtt a segédjegyzők (aljegyzők jegyzősegédek stb.) túlnyomó részét a községi jegyzők fogadták fel ós ugyanők voltak jogosultak azokat el is bocsátani. Aránylag csa'v kis számban voltak a község által rendszeresen alkalmazott segédjegyzők. A segédjegyzők jogállását az 1904: XI. t-ez. sem szabályozta közvetlenül, de az által, hogy csak a képviselőtestület által élethossziglan megválasztott segédjegyzők fizetésének kiegészítéséről rendelkezett, közvetve törvényesítette azt a helyenkinti szokást, hogy a segédjegyzőket a nagyközség képviselőtestülete, illetőleg a kisközségek képviselőtestületeinek közös közgyűlése, a jegyzők választásának módjára, élethossziglan választja. Az 1904: XI. t.-cz. életbelépte óta a rendszeres állásban levő segédjegyzők száma lényegesen megszaporodott, és bár a segódjegyzői czímet még jelenleg is sok helyütt viselik helyesebben csak dínokoknak nevezhető olyan munkaerők is, a kiket a jegyző fogad fel és bármikor elbocsáthat, mindazonáltal a gyakorlatban jelenleg már meglehetősen tisztázódott a rendszeres segédjegyzői állás fogalma. A törvéhyjavaslat 3. §-a ezt a már tisztázódott meghatározást foglalja szabályba. E szakasz értelmében a segédjegyzőknek fizetéskiegészitésre igénynyel biró köre az 1904: XI. t.-cz. rendelkezéseivel szemben bővül annyiban, hogy mig az 1904 : XI. t.-cz. községenkint rendszerint csak egy segédjegyző fizetéskiegészítéséről rendelkezett, addig e törvényjavaslat értelmében fizetéskiegészitésre tarthatnak igényt az összes segédjegyzők, tekintet nélkül az egyes községekben létező létszámokra, föltéve azonban, hogy állásuk élethossziglani választáshoz kötötten, e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése ós életbelépése előtt rendszeresittetett. Továbbá a segédjegyzőül való elismerésnek, illetőleg az e törvényjavaslat alapján igényelhető fizetéskiegészitésnek feltétele •az is, hogy az illető jegyzői minősítéssel bírjon.