Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
637. szám. 83 engedhetőnek az aránylag kis bűnösségű csavargókkal szemben e súlyos büntetést. Altalános óhajnak adott ezért kifejezést az új büntető törvénykönyv előkészítésére 1887-ben kiküldött bizottságnak 1892. évi munkálata, amely a dologház behozatalát indítványozta. E javaslat nem lett törvénnyé; ugyanez a sorsa azoknak a hasonló célzattal előterjesztett, dologházak létesítésére irányuló különleges javaslatoknak is, amelyek az utolsó évtizedben Leveille, Berry, Cruppi, Flaudin és mások kezdeményezésére a francia törvényhozást foglalkoztatták. 2. Franciaországgal egyidőben, ugyancsak 1885-ben hozott törvényt a csavargók és koldusok megrendszabályozására Ausztria is. E jogszabályok a következő rendelkezéseket tartalmazzák : Mint csavargó egy hónaptól három hónapig terjedhető elzárással büntetetendő az olyan egyén, aki rendes foglalkozás nélkül helyről-helyre jár és nem tudja kimutatni, hogy a megélhetéséhez szükséges eszközök birtokában van vagy azok becsületes megszerzésére törekszik. A tulajdon biztonságára veszedelmes csavargókat a bíróság a büntetés kiállásától számítva, legfeljebb három évre rendőri felügyelet alá helyezheti. Koldulás miatt nyolc naptól három hónapig terjedhető elzárással büntetik azt, aki nyilvános helyeken vagy házról-házra járva koldul vagy munkakerülésből a közjótékonyságot igénybe veszi; továbbá azt, aki gyermekeket koldulásra vezet, koldulni küld, vagy e célra másoknak átenged. Pénzbüntetéssel büntetik azt is, aki koldulásnál vagy csavargásnál való felhasználás céljaira valamely szerencsétlenségről, vagy valakinek szegénységéről bizonyítványt állít ki. Az olyan munkaképes egyént, akinek sem jövedelme, sem megengedett keresete nincs és a tulajdon biztonságát veszélyezteti, a hatóság utasíthatja, hogy a meghatározott idő alatt mutassa ki, hogy megengedett módon tartja fenn magát. Ha e meghagyásnak az illető munkakerülésből nem tesz eleget, nyolc naptól három hónapig terjedhető elzárással büntetik meg. A megélhetéshez szükséges eszközök híjján szűkölködő egyént, ha megengedett keresetforrása nincs, az a község, amelynek területén tartózkodik, jogosítva van fizetés vagy természetben való ellátás mellett képességeinek megfelelő munkára kényszeríteni. Ha az illető e munka végzését megtagadja, nyolc naptól egy hónapig terjedhető elzárással büntetik meg (4. $.) Az eddig felsorolt összes személyeket, úgyszintén a jogszabályokat megsértő "kéjnőket, valamint mindazokat, akik a rendőri felügyelet szabályait megszegik, a bíróság egyúttal dologházba is utalhatja. A dologházakról részletesen rendelkezik az 1885. május 24-iki külön törvény, amely többek közt elrendeli, hogy munkaképteleneket, elmebetegeket, ragályos betegségben szenvedőket, teherben levő és szoptató nőket, valamint fiatalkorúakat dologházakban nem lehet elhelyezni; az utóbbiakat 20. éves korukig javító intézetbe kell utalni. A bíróság által megengedett beutalás iránt a közigazgatási hatóság külön bizottsága intézkedik, még pedig legkésőbb négy hét alatt; intézkedéséig az illetőt őrizetben tartja. A dologházba utalás három évig terjedhet ; de a fentebb említett bizottság annak letelte előtt is feltételesen szabadon bocsáthatja a beutaltat, ha megjavult. Ha a szabadon bocsátástól számított két éven belül a bizottság a- szabadon bocsátott magatartásából azt látja, hogy még mindig nem javult ír
