Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
84 037. szám. meg, elrendelheti a három évi tartamból még hátralévő időre visszaszállítását az intézetbe. Az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata a tételes jognak e tervén is több változtatást kivan eszközölni. Az 1885. évi törvény 1. §-ában meghatározott fogalom körét a javaslat kissé szűkíti, mikor a bizonyítás terhét a vádlottról az általános büntető perjogi elveknek megfelelően a vádlóra hárítja ; de jelentékenyen tágítja is ugyanazt a fogalmat, mert a városbólvárosba csavargókkon kivül egy-egy nagy város kóbor elemei ellen is védelmet nyújt. A törvény 3. g-át a javaslat mellőzi ; a dologházra vonatkozó rendelkezéseket érintetlenül hagyja. A javaslat ide vonatkozó rendelkezései a következők : A 397. §. szerint hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő: aki m unkakerülésből foglalkozás nélkül az országban vándorol, vagy egy helyen kóborol, noha sem fenntartási eszközökkel nem rendelkezik, sem azok becsületes megszerzésére nem törekszik ; aki dologkerülósből azt a munkát, amelyet a község vagy tartózkodóhelyének rendőri hatósága ellenszolgáltatás vagy eltartás fejében részére kiosztott, elvégezni vonakodik és sem fenntartási eszközökkel nem rendelkezik, sem megengedett keresetet igazolni nem tud Az ismételten visszaeső négy héttől hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő A 398. §. szerint hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő : aki dologkerülésből vagy nyereségvágyból valamely nyilvános, mindenkinek hozzáférhető helyen, különösen nyilvános utakon vagy házakban koldul, vagy a nyilvános szegényalapot vagy köz- vagy magán jótékonysági intézetet igénybe vesz ; aki kiskorút másnak koldulás végett átenged, vagy aki dologkerülósből vagy nyereségvágyból kiskorút koldulásra használ, koldulni küld vagy azt, amit a kiskorú összekoldult, megszerzi. Az ismételten visszaeső négy héttől hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő végül (a 399. §. szerint), aki üzletszerűen szerencsejátékot folytat. A munkakerülők jelentékeny részére vonatkozik a 37. §. is, amely a bíróságot felhatalmazza, hogy a korlátozott beszámíthatóságú egyéneket hoszszabb tartamú felügyelet alá helyezze. 3. Figyelemre méltó az ugyancsak 1885-ben (június 21-iki) alkotott svéd törvény is. E törvény mindenkit (csavargót — sa vele egy elbánás alá eső koldust —) büntetés alá von, aki a megélhetéshez szükséges eszközökkel nem rendelkezik s helyről helyre járva munkátlanul él s munkát sem keres. Ugyanily elbánás alá esik, aki a megélhetéshez szükséges eszközök hiányában azok megszerzésére nem törekszik ós oly életmódot folytat, amelylyel a közbiztonságot, a közrendet vagy az erkölcsiséget veszélyezteti. A tettest mindenekelőtt megintik. Ha újból e büntető rendelkezések alá esik, a hatóság újra megintheti, de ha a visszaesés két éven belül törtónt, dologházba is utasíthatja. A dologházba utalás (kényszermunka) legalá'bb egy hónapra szól s egy évnél, súlyosabb esetekben és a visszaesőknél pedig három évnél hosszabb ideig rendszerint nem tarthat.
