Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
82 637. szám. ugyan nem jogszerű, de mindenesetre tűrt magatartás, amellyel szemben nem büntetéstől, hanem megfelelő segítségtől, különösen a céltudatos munka : közvetítéstől lehet üdvös hatást várni A negyedik és ötödik (1905. évi Hegei és az 1911. évi antwerpeni) nemzetközi patronazskongresszusok a részletkérdésekben vitték előre a kérdés megoldását. Nagy érdeme van a kérdés sok irányú megvilágításában még különösen a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesületnek Az Egyesület 1893. évi párisi nagygyűlése után az 1905. évi hamburgi nagygyűlés szolgáltatott becses anyagot a köz veszélyesség egész kérdésének, ennék körén belül a munkakerülők problémájának megoldásához is. Az 1910. évi brüsszeli nagygyűlésre a kérdést újból kitűzték ; a megoldás Garçonnak az egyéni szabadságot féltő aggályaira való tekintettel kompromisszuális jellegű volt. E kongresszusok értékét nagyban növelte, hogy a különböző nemzeti csoportok, köztük 1908 ban és 1909-ben leghivatottabb szakiéi fiaink bevonásával a magyar csoport, is a kérdés megoldását minden vonatkozásban előkészítették. Meg kell végül emlékezni a washingtoni (1910. évi VIII) nemzetközi börtönügyi kongresszusról, amelyen főleg az amerikai kriminálpolitika gyakorlati eredményeinek szem előtt tartásával tárgyalták a következő kérdést: »A modern büntetőjog nézőpontjából minő rendelkezéseket kellene megfontolás tárgyává tenni a csavargás és a koldulás leküzdése céljából? A koldusok és csavargók számára, felállítandó dologházak szervezésénél mily szabályokat kellene elfogadni?« A kongresszus a határozatán időtartamra szóló dologházba utalás intézménye mellett foglalt állást és részletesen nyilatkozott a szervezés irányelvei felől is Az évíizedekre visszanjailó s mint a fentebbiekből kitűnik, számos nemzetközi kongresszuson a tudomány és szociálpolitika kiváló képviselőitől megvívott irodalmi harc eredményei ma már kétségtelenül megállapíthatók. Becses eredmény, hogy szigorúan elkülönült a megoldásra váró kérdés két, egymástól elvileg különálló része. Az egyik megoldása az általános szociálpolitikára vár; ez a gyönge, beteg, vagy munkaalkalom híján szűkölködő koldusok és csavargók munkával ellátása, támogatása és gyógykezelése. E csoporttal szemben a büntető politikának semmi teendője nincs A kérdés másik részét ellenben az államhatalom kényszerítő beavatko- , zásával, megfelelő büntetőjogi rendszabályokkal kell megoldani; a feladat e téren a munkakerülők rendes életmódhoz szoktatása és munkára nevelése. IV. Az újabb törvényhozási müvek. A fentebb vázolt szellemi áramlatok és tudományos kongresszusok hatása az újabb törvényhozásokban erősen érezhető. 1. Az újítás terén előljárt Franciaország, amely Bérenger kezdeményezésére 1885 május 27-én radikális törvényt alkott a visszaesők ellen. E törvény szerint a code pénal 277. vagy 279. cikke alá eső visszaesőket, ha tíz éven belül Ítéltettek el, a büntetés kiállása után valamely gyarmatba relegúlják, ahol magatartásukhoz képest esetleg életfogytig kell maradniok. Az intézmény jótékony hatása a francia statisztikából szembetűnő ugyan de az illetékes francia körök az eredménnyel megelégedve egyáltalában nincsenek ; egyfelől erélytelennek tartják a végrehajtást, másfelől nem vélik meg-