Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
637. szám. 77 enyhítették, de a szerzett tapasztalatok alapján 1866-ban ismét szigorúbb rendszabályokat hoztak be, amelyek a felnőtt csavargókat dologházba, a fiatalkorúakat javítóintézetbe utalták. A csavargás minősített eseteire az 1867. évi új büntető törvénykönyv 342 — 346. cikkei emellett súlyos szabadságvesztésbüntetést is megállapítottak. Ily büntetés alá esik, aki a tulajdonos beleegyezése nélkül valamely lakásba vagy annak tartozékaiba koldulás végett belép ; aki sebeit vagy sérüléseit mutogatja, hogy sikeresen koldulhasson, végül aki mások társaságában koldul. Az antwerpeni 1890. évi patronázs-kongresszus nyomán a belgiumi törvényhozásban nagyjelentőségű fordulat következett be. Az ország akkori nagynevű igazságügyminisztere, Le Jeune a kérdésnek egész terjedelmében való megoldása végett a közjótékonyság rendezéséről s az orvosi segély ingyenességéről szóló javaslatai mellett egy nagyjelentőségű javaslatot terjesztett a törvényhozás elé a csavargás és koldulás elnyomásáról is. E törvényről a későbbi fejlemények során lesz szó. 4. Hollandiában 1811-től 1886-ig, amidőn az 1881. évi büntető törvénykönyv hatályba lépett, a francia code pénal volt érvényes. A csavargókra vonatkozóan ennek rendelkezéseit jelentékenyen kiegészítette az 1854 jún. 29-iki törvény, amely szerint a csavargókat és koldusokat a fogházbüntetés kiállása után dologházba kellett szállítani. A büntetőtör vény könyv 432. cikke tizenkét napig terjedhető elzárással bünteti azt, aki nyilvános helyen -koldul s aki a megélhetéséhez szükséges eszközök hiányában csavarog. A 433. cikk szerint a büntetés három hónapig terjedhető elzárás, ha a cselekményt három vagy több, tizenhat évesnél idősebb személy követi el. Az elítélteket, ha munkaképesek, a büntetésen felül három hónaptól három évig terjedhető időre dologházba lehet utalni. E rendelkezéseket általában nem tartják kielégítőnek s számos kifogást hoznak fel úgy szerkezetük és tartalmuk, mint végrehajtásuk hatálytalansága ellen. Az újabb törvényjavaslat (1900), amellyel a tételes jog hiányait kiküszöbölni kivánták, még nem emelkedett törvényerőre. 5. A német birodalmi büntetőtörvénykönyv idevágó rendelkezései a következők : Elzárással büntetendő, aki mint csavargó helyről-helyre jár; aki koldul, Va gy gyermekeket koldulásra vezet vagy koldulni küld vagy oly személyeket, akik hatalma vagy felügyelete alá tartoznak és háznépének tagjai, a koldulástól vissza nem tart ; aki játéknak, ivásnak, kószálásnak adja magát annyira, hogy oly helyzetbe kerül, amelyben az önmaga vagy azon személyek eltartásához, akiknek eltartására kötelezve van, a hatóság közvetítésével idegen segítséget kell igénybe venni; aki — ha a közjótékonyságból támogatást nyer — munkakerülésből vonakodik a képességeinek megfelelő s a hatóság által neki felajánlott munkát elvégezni; aki előbbi állásának elvesztése után az illetékes hatóság által meghatározott időn belül nem szerez magának más foglalkozást vagy nem mutatja ki, hogy ily foglalkozást szereznie fáradozása dacára nem sikerült ; aki bár eltarthatná azokat, akiknek tartására kötelezve van, e kötelezettség alól a hatóság felszólítása ellenére úgy kivonja magát, hogy a hatóság közvetítésével idegen segítséget kell igénybe venni. A legutóbbi esetben elzárás helyett pénzbüntetés is alkalmazható. (361. §.) Az ily alapon elitéltek munkára kényszeríthetők.
