Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
78 637. szám. Az elítélés alkalmával — a koldulás enyhébb eseteit kivéve — a bíróság az elítéltet a rendőrhatóság rendelkezésére bocsáthatja, aminek az a következménye, hogy a rendőrhatóság az elítéltet két éven át dologházban tarthatja vagy más közhasznú munka végzésére kötelezheti. Külföldieket e helyett a birodalom területéről ki lehet utasítani. A társadalom védelmének ezek az eszközei a német birodalomban sem bizonyultak alkalmasaknak s az 1910. évi nj büntetőtörvényjavaslat a tételes joggal szemben jelentékeny változtatásokat vett tervbe. 6. Ausztriában az 1852. évi büntetőtörvénykönyvnek a koldulásra vonatkozó rendelkezéseit (517—521. §-ok) az 1873. május 10-iki külön törvény egészítette ki, amelynek azonban már csak néhány rendelkezése áll fenn ; a kérdést egész terjedelmében nem kielégítően ugyan, de már az újabb alapelvek figyelembevételével nagy erélylyel az 1885. május 24-iki törvény szabályozza. (L. alább.) 7. A norvég törvényhozás — az előző századok egyes kísérleteitől eltekintve, — 1863-ban a szegényügy általános rendezése kapcsán foglalkozott a csavargók és koldusok kérdésével s büntetést állapított meg a kolduló csavargókkal szemben. Az ily csavargókat a bíróság, az iszákosokat és a vándor cigányokat a közigazgatási hatóság kényszermunkára kötelezhette. E törvényt 1900-ban az új gondolatoknak teljesen megfelelő új jogszabályok váltották fel. 8. Dániában a kérdést az 1S60. március 3-iki s az ideiglenes hatályú 1905. ápr. 1-iki törvény szabályozta. Az 1860. évi törvény (1. £.) bünteti az olyan egyéneket, akik munkanólkül csavarognak, ha nem mutathatják ki a megélhetéshez szükséges eszközök meglétét vagy nem igazolják, hogy azok tisztességes megszerzésére törekesznek ; úgyszintén azokat, akik a rendőrség felhívására tisztességes kereset után nem néznek. E cselekmény büntetése szigorú fogház ; de oly helyeken, ahol dologház áll fenn, fogházbüntetés helyett hatszor akkora tartamban kényszermunka alkalmazható. Hasonlóképen bünteti a törvény a koldust ós azt is, aki gyermekeit vagy a háztartásához tartozó más személyt koldulni küld (2. ós 3. §.). 18 évnél fiatalabbak ily cselekmények miatt nem büntethetők. Az 1905. évi törvény rendelkezéseiről később lesz szó. III. A régibb jogszabályok nlapelvei s az űj büntetőjogi irányok követelései. Az újabb tmlomíínyos mozgalmak. 1. Az európai államok büntetőjogát szabályozó s részben most ismertetett legtöbb tételes törvény azokon az alapelveken nyugszik, amelyek a XVIII. század szellemi forradalmának vívmányaiként a francia code pénalban jutottak érvényre. Ezek az alapelvek a következők: a) A törvényhozó (elvileg) csak külső tett miatt állapíthat meg büntetést, még pedig csak az esetre, ha e tett akár az állam vagy társadalom, akár valamely magánszemély jogait vagy érdekeit sérti. b) A bíró adott esetekben csak olyan külső tett miatt büntethet, amelyet a törvény már elkövetése előtt büntetendőnek nyilvánított.
