Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
76 637. szám. A code pénal fogyatkozásán, mint arról alább szó lesz, 1885-ben segített a francia törvényhozás. 2. Angolországban 1824-ben hoztak törvényt a csavargás és általában a munkakerülés elnyomására, amely csekély módosításoktól eltekintve, ma is fennáll. Ez az u. n Vagrancy Act a csavargók három csoportját különbözteti meg. Az angol jogban szokásos kazuisztikus törvényszerkesztési módnak megfelelően a törvény messzemenő részletességgel sorolja fel az egyes csoportokhoz tartozó elemeket. A legenyhébb büntetés alá az u. n. idle and disorderly person esik. Ilyennek tekinti a törvény azt, aki családjának eltartását, bárha arra képes, elhanyagolja vagy megtagadja s e kötelesség teljesítését a közjótékonyságra hárítja ; aki valamelyik községből ki van tiltva s oda visszatér anélkül, hogy rendes megélhetési eszközei volnának ; aki helyről-helyre járva, engedély nélkül folytat házaló vagy kiskereskedő üzletet ; aki nemi erkölcstelenségből él ; aki az utcákon csavarogva koldul vagy gyermekeket koldulni küld ; aki közjótékon3 T ságból ól s a dologházat vagy menedékhelyet, amelybe felvették, engedély nélkül elhagyja, vagy ilyenbe belépni vonakodik vagy abban a házirendet sérti; aki oly célból, hogy segélyben részesüljön, hamis nevet használ vagy hamis bizonyítékokat mutat fel. Mint rogue and vagabond súlyosabb megítélés alá esik az előbbi rendelkezések alapján már elitélt visszaeső, továbbá az, aki mások megtévesztésére jövendőmondással foglalkozik; aki anélkül, hogy életmódjáról és létfenntartási eszközeiről kielégítő felvilágosítást tudna adni, rendes lakóhely nélkül élve csavarog; aki csavarogva sebeinek vagy sérüléseinek mutogatásával gyűjt könyöradományt ; aki mások megtévesztésével gyűjt jótékony adományokat ; aki családját elhagyja úgy, hog}' feleségéről meg gyermekeiről a közjótékonyságnak kell gondoskodnia ; aki lakásán betörő szerszámokat tart ; aki valamely házban vagy körülzárt területen tiltott célból tartózkodik ; aki mint gyanús ember, nevezetesen mint tolvaj ismeretes s oly csavargó életet él, hogy a bíróság szabad mérlegeléssel felteszi róla, hogy bűntettet (felony) követett el ; aki mint idle and disorderly person a hatósági közegnek erőszakosan ellenszegül; aki közjótékonyságiról él s vagy így szerzett saját ruháját vagy az őrszemélyzet tulajdonát rongálja. Az 1898. évi aug. 12-iki törvény a most felsorolt munkakerülőkkel szemben egy sorba állítja azokat is, akik erkölcstelenségből élő személyeket tartanak maguknál. A legszigorúbban azokat bünteti az angol jog, akik az előbbi csoportba tartoznak s a fogságból megszöknek, hatósági közegeknek ellenszegülnek vagy visszaesők. Az első csoportba tartozókat egy hónapi, a második csoportba tartozókat három hónapi, a harmadik csoportba tartozókat (incorrigible rogue) egy évig terjedhető s munkakényszerrel kapcsolatos fogházzal büntetik. A munkakerülőknek e szóles körét befogadó s éppen ezért túlszigorúnak látszó rendelkezéseket a bírói gyakorlat az egyéni szabadságnak szerfelett kedvező módon nagyon enyhén alkalmazza s az általános meggyőződés az, hogy e jogszabályok a társadalomnak megfelelő védelmet nem nyújtanak. A közveszélyes bűntettesekkel szemben annál hatályosabb rendelkezéseket tartalmaz az 1907. évi prevention of crime act, amely azonban a még bűncselekményt el nem követett munkakerülőket nem sújtja. 3. Belgiumban a XIX. század közepéig a francia code pónal-ból átvett rendelkezések voltak érvényben. 1849-ben e jogszabályokat jelentékenyen 61
