Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-663

663. szám. 381 663. szám. (44. ülés, 759. jegyzőkönyvi pont.) A főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Már régebben merültek fel esetek, melyek az ujabb időben csak szaporodtak, midőn a mezőgazdasági és ipari munkások biztositási illetékessége tekintetében az érdekeltek és az illető intézmények közt elintézhetetlen összeütközések támadtak. Maga a mezőgazdasági munkáspénztár hosszú elnevezése is alkalmas volt a félreértések előidézésére. Ezért a földmívelésügyi minister úr jelen javaslata szerint ezentúl azt megrövidíttetvén, a gazdasági és ipari biztositásra jogosultak, illetve kötelezettek közt és pénztáraik közt már a lapidárisabb név alkalmazása is éles határvonalat huz. A javaslatnak érdemleges legfőbb rendelkezése, melynek múlhatatlanul szükséges] volta képezi tulajdonképpeni okát az előterjesztésnek, azt czélozza, hogy a gazdasági szegődményes iparágaknak, de különösen a gazdasági gépmunkásoknak az ipari biztosításba való bevonása ne egykönnyen fordulhasson elő vagy ha megkiséreltetik, az gyorsan elintézhető legyen. Ennek a törekvésnek hármas oka volt. Ezek egyikét az képezte, hogy a később behozott ipari munkásbiztositás a munkásoknak több előnyt nyújtott, mint a mezőgazdasági. Ezen a törvényhozás már segített, mert eme különbséget az 1912. évi VIII. törvényczikkel, mely folyó évi márczius 1-én lépett életbe, eltüntette. A második és harmadik okul szolgált az ipari munkásbiztositás intézményének erős utaltsága működési terének kiszélesítésére, melynek kísérleteire a törvények nem elég szabatos fogalmazása alkalmul kínálkozott. Az ily kísérletek azután oly bonyodalmakat keltettek fel, melyeket merőben lehetetlen volt kibogozni.