Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-663

382 G 6 3. szám. A törvényjavaslat most ez utóbbi bajokon kivan segiteni. Második szakasza ugyanis kimondja, hogy a gazdasági cselédeket az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál kell biztosítani, segélyezésükről betegség esetén pedig a fennálló törvényes rendhez képest a gazda tartozik gondoskodni. Az ily cselédek az ipari biztositás körébe még akkor sem vonhatók, ha az illető gazdaság részére ipari munkát végeznek is. Áll ez különösen az úgynevezett szegődményes iparosokra nézve, a mennyiben másoknak rendszeresen ipari munkát nem teljesítenek. Ugyanez áll a gépmunkásokra, ha a gazdaság körén kivül használtatnak is, még a vizsgázott fűtőkre nézve is. Kivételt e részben egyedül csak a képesített gépész alkot, a ki mind betegség, mind baleset felmerültével az 1907. évi XIX. törvényczikk szerint biztosítandó. Végül, hogyha kétség merül fel a jöA'őben az iránt, vájjon valamely munkás vagy alkalmazott csoport melyik munkásbiztositó törvény hatálya alá tartozik, akkor ezt a földmívelés- és kereskedelemügyi miniszterek egyetértően kiadott rendelettel fogják eloszlatni. Eddig ez joghatály lyal azért nem volt eszközölhető, mivel az ipari munkásbiztositás bírósága a nem világos és hézagos törvénynyel szemben a kormányrendeletnek szerinte derogáló erejét nem volt hajlandó elismerni. Mivel e rendelkezések a gazdasági élet mellőzhetlen igényeiben gyökereznek ós az igazság, méltányosság és a czélszerüsóg követelményeinek megfelelnek, a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását tisztelettel ajánljuk. Budapest, 1913. évi június hó 13-án. Harkányi Frigyes b. s. k., Hertélendy Ferencz s. k., az egyesült bizottságok elnöke- az egyesült bízott ágok jegyzője.