Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

637. szám. 107 A büntetés megállapítására, a hatáskörre és a büntetés végrehajtására a 4. §. esetében ugyanazok a szempontok és rendelkezések irányadók, amelyekről az előbbi (2. és 3) §.-okban szó volt. Az 5 • 7. §-okhoz. 1. Minthogy a jelen javaslat alá eső személyek leginkább jellemző közös tulajdonsága a munkakerülő, léha életmód s az ebben a társadalomra rejlő nagyfokú közveszélyesség: a javaslat az ujabb tudományos követelményeknek megfelelően a külföldi jogrendszerek útmutatását s a Btk.-ek életbeléptetését megelőző régi magyar jog hagyományait is követve, jogrendszerünkbe beilleszti, helyesebben: visszaállítja a dologház intézményét. A javaslat rendszere szerint a bíróság a 2., a 3. vagy a 4. §.-nak súlyosabb eseteiben — a kétszeres visszaesés esetét kivéve, melyről alább lesz szó Í; fogházbüntetés helyett akkor utalhatja dologházba a tettest, ha munkára nevelése és rendes életmódhoz szoktatása végett szükségesnek tartja. Ezekben az esetekben rendszerint a fogházbüntetést kell alkalmazni ; a dologházba utalás csak a szokásszerű munkakerülők megfékezésére szolgáló kivételes rendszabály, amelynek alkalmazását azonban szükségessé teszi az a körülmény, hogy egyes munkakerülőkről gyakran már az első alkalommal megállapíthatja a bíróság, hogy szokásszerűen folytatnak ily közveszélyes életmódot. Ennek az életmódnak a természete magyarázza meg, hogy egyes csavargó társaságokat csak nehezen lehet úgy állítani a bíróság elé, hogy az ellenük mint visszaesők ellen járhasson el, bárha egész életmódjuk arra vall, hogy nem kivételesen, hanem rendszeresen, éveken, esetleg évtizedeken keresztül veszélyeztetik munkakerülésükkel a jogrendet. Ezzel szemben az olyan munkakerülő ellen, aki a javallat 2., 3. vagy 4. §.-a alapján már meg volt büntetve, ha utolsó büntetésének kiállása után két éren belül az 1—4. §-ok valamelyike alá esik, a rendes büntetés a biztonsági rendszabályként alkalmazott dologházba utalás. A javaslat G §-a szerint az ilyen tettest a bíróság fogházbüntetés kiszabása nélkül ítélettel dologházba utalja, s ez az intézkedés csak kivételesen mellőzhető. A javaslat 6. §-ának második bekezdése szerint ugyanis ily esetben a bíróság a dologházba utalást csak akkor mellőzheti és ahelyett egy hónaptól rgy i'-vig terjedhető fogházbüntetést állapíthat meg, ha az elítélt egyéniségéből és az eset körülményeiből alaposan lehet következtetni arra, hogy a tettes a büntetés kiállása után munkás és rendes életmódot fog folytatni. Mig tehát az 5 §. szerint a fogházbüntetés a szabály és a dologházba utalás akivétel, addig a 6. §. esetében utóbbi les/, a szabály és az előbbi a kivétel. E rendszer azon a két alapgondolaton nyugszik, hogy a dologházba szokásszerű munkakerülőket kell utalni s hogy a szokásszerűség és a többszörös visszaesés egymáshoz közel álló, bár egymást mégsem kimerítő fogalmak. A többszörös visszaesés rendszerint a legbiztosabb kritériuma a szokásszerűsógnek ; a dologházba utalás tehát itt szabály (a 6. §. első bekezdése) ; azonban a szokásszerűsóg megállapítható többszörös visszaesés nélkül is (5 § ), amikor tehát kivételesen foghat helyt a dologházba utalás; és viszont a többszörös visszaesés nem mindig jelenti egyúttal a szokásszerűség állapotát (a 6. §. második bekezdése); amikor tehát a dologházba utalástól a javaslat kivételesen eltekint. 14*