Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
108 6d7. szám. 2. Míg a javaslatnak azt az elvi álláspontját, hogy a dologházba utalás, mint a társadalomvédelem és a munkára nevelés egyik leghatályosabb eszköze, teljes joggal alkalmazható olyan esetekben is, amikor a munkakerülő életmód súlyos jogsérelmeket, bűntettet vagy súlyos megítélés alá eső vétséget még nem idézett fel (a javaslat 5. és 6. §-a), a jogászközönség egyes rétegei aggályosnak tartják, — aziránt alig van nézeteltérés, hogy a társadalom védelme érdekében ily intézkedés helyt foghat, ha a munkakerülő életmód bűntett vagy vétség elkövetéséhez vezetett. Természetes tehát, hegy amikor a javaslat a szükséges megelőzés elvének előtérbe állításával már súlyos jogsérelmek előidézése előtt is teret enged a dologházba utalásnak, annál inkább megengedi ezt oly esetekben, amikor a tettes munkakerülő életmódjával valamely, az élet, a testi épség, a szemérem vagy à vagyon ellen elkövetett bűntett vagy súlyosabb vétség van összefüggésben. (Ily súlyosabb vétségnek azt tekinti a javaslat, amelyre a bíróság legalább három havi fogházbüntetést állapít meg.) Ebben az esetben a szokásszerű munkakerülésben rejlő közveszélyt pótolja az a veszedelmes tény, amely a bűntettben vagy súlyos vétségben mutatkozik. Hasonló rendelkezést tartalmaz az újabb javaslatok közül a svájci javaslat. (az 1908. évi javaslat 32. cikke). 3. A dologházba utalást a javaslat a szorosabb értelemben vett szabadságvesztésbüntetéstől sem az ítélethozatal, sem a végrehajtás szempontjától élesen nem választja el. Az általános indokolásban már szó volt arról, hogy a bűncselekménynek a büntetésben rejlő erkölcsi elítélése, rosszalása főleg a bűnösség megállapításában rejlik : a megtorló igazságosság érdekében maga az elítélés ténye az állam büntető hatalmának rendszerint kielégítő fegyvere. A bűnösség megállapítását kísérő intézkedés megválasztásánál már a célszerűség szempontjának kell előtérbe nyomulnia Ez az elvi álláspont magyarázza meg, hogy a javaslat oly esetben, amikor a bíróság az elítéltnek dologházba utalását szükségesnek látja, külön szabadságvesztésbüntetés megállapításától vagy teljesen eltekint (5. és 6. §.\ vagy megengedi, hogy az elítélt a bíróság rendeletére a fogházbüntetést is dologházban állja ki (7. §. utolsó mondata) s csak a fegyház- és börtönbüntetés külön végrehajtására fektet súlyt (7. §. második bekezdésének első mondata), amikor az elkövetett bűntett nagy súlyára tekintettel egyfelől hatályosabban kell éreztetni az elítélttel az állam büntető hatalmát, másfelől a közfelfogás is szorosabb értelemben vett büntetést kivan meg. Egyébként azonban a javaslat, mint feleslegest, mellőzi azt a megállapítást, hogy a dologházba utalás mellékbüntetés, amilyet pl. a holland büntetőtörvénykönyv 7. cikke tartalmaz s mellőz minden oly megkülönböztetést is, amely a dologházba utalásnak egyszer a büntetés, másszor a biztonsági rendszabály jellegét nyújtja. (Ilyen megkülönböztetés van az 1863. évi norvég törvényben, amely szerint a kényszermunka a koldulóra és csavargóra a bíróság által meghatározott büntetés, míg az iszákosra, a vándorcigányra a közigazgatási hatóság által alkalmazott biztonsági rendszabály volt.) 4. Végrehajtás. Oly esetekben, ha a bíróság a tettest szabadságvesztésbüntetésre és dologházra is ítélte, a javaslat szerint előbb a szabadság vesztésbüntetést hajtják végre; ily esetben az elítéltet a szabadságvesztésbüntetés tartama alatt feltételes szabadságra bocsátani vagy közvetítő intézetbe szállít »ni nem lehet (18. §. ; az indokolást 1. e §-nál). 6. Hatáskör. A dologházba utalás az egyéni szabadság biztosítékainak
