Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

106 6 i7. szám. vagy éppen dorbézoló életmódot folytat: az ilyen gyanúsítottat, mint a közbiztonságra veszélyes embert vagy mint olyat, aki bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát, a 3. §. 2. vag}' 3. pontja alapján a bíróság az egyéni szabadság sérelmétől való minden aggodalom nélkül elitélheti. Ónként érthető másrészt, hogy a bíróságnak e veszélyes életmód megfelelő bizonyítékait a legnagyobb gonddal kell vizsgálnia és mérlegelnie s csak a törvényhozó szándóka szerint szabad a szóban forgó rendelkezést alkalmaznia. 2. Büntetés. Mindezen súlyosabb esetekben a cselekmény vétség, amelynek rendes büntetése legalább 15 napi s a 2. §. fennforgása esetében legfeljebb három, a 3. §. fennforgása esetében legfeljebb hat hónapi fogház. Többó-kevésbbé ily határok közt mozognak a külföldi törvényhozás rendes büntetési tételei is. E büntetés szigorát azonban jelentékenyen fokozza a javaslat 8. §-ában foglalt rendelkezés, amely a 92. §. alkalmazását ezekre az esetekre kizárja, valamint az 5. és a 6. §. rendelkezései, amelyek a dologházba utalást bizonyos súlyosabb esetekben megengedik, sőt kötelezőleg előírják. (E rendelkezések indokolását 1. az illető §oknál.) 3. Hatáskör. E súlyosabb esetekben a hatáskört — az egyéni szabadság szempontját véve szigorúan figyelembe — a javaslat a kir. járásbíróságokra ruházza (17. §.); a cselekménynek vétséggé minősítése folytán e rendelkezés önként érthető és mélyebb indokolást nem kivan. 4. A büntetés végrehajtása tekintetében a javaslat a már fentebb előadott okokból a munkáltatás kényszerét rendeli el s ehhez képest a 21. §. második bekezdésében kimondja, hogy az e törvény alapján elitéltekre a Btk. 41.§-át sem lehet alkalmazni. A 4. §-hoz. I. A javaslat 4. §-a az u. n. kétes foglalkozású egyének ellen keres oltalmat, amikor tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogházzal bünteti azt is : 1. aki nyilvános vagy a közönségnek" nyitva álló helyen (1879 : XI t-ez. 87. ir.) űzött tiltott szerencsejátékból tartja fenn magát vagy mások szenvedélyét, könnyelműségét, tapasztalatlanságát vagy értelmi gyöngeségét üzletszerűen szédelgésre használja ki ; vagy 2. aki kójnővel vagy tiltott kéj el,jósból élő nővel tartatja ki magát A munkakerülőknek ez a része, amely eddig minden büntetést el tudott kerülni, a nagyobb városok rendőrhatóságainak megfigyelése szerint leginkább a legszegényebb néposztály fosztogatói közül keiül ki, akiket a rendőri gj^akorlat »spairyol kincsásók*, »kuglisipisták«, * parasztfogók« s más hasonló czímek alatt ismer. Mindezek a nappal egy-két órájára rendszerint tudnak valami foglalkozást kimutatni ; van bejelentett lakásuk ; egyik-másik nagyobb vagyon felett is rendelkezik; tehát azok a feltételek, amelyeket a javaslat 1 — 3 §-ai a munkakerülők többi csoportjaira megállapítanak, velük szemben sokszor nem forognak fenn s ezek fennforgását a javaslat az ő büntethetőségükhöz nem is kivánja meg. Az a tevékenység, amelyet a javaslat 4. §-a megjelöl, a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására már magában véve is elég okot szolgáltat; mert a társadalom egyes rétegeivel szemben közvetlen jogsértést tartalmaz. Azonban e §. esetében sem az egyes alkalmakkor elkövetett cselekmény, hanem elsősorban a tettes közveszélyessóge az, amely ellen a javaslat a társadalomnak védelmet kivan nyújtani.